László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)

52 — Mt. 1538. § — szonbér-összeget bírói letétbe nem helyezte, még nem képezhet alapot arra, hogy alperes ellen a haszonbérfizetés teljesítésének elmulasztása folytán a haszonbérleti szerződésnek megszegése és annak megszüntetése is kimondassék. (C, 173/1895.) A bérfizetés elmulasztása esetén haszonbérbeadó a szerződés megszüntetését minden esetben követelni jogosított, ha ennek ellenkezője ki nem köttetett, (C. 5623/1890.) Ha a haszonbérlet a haszonbér le nem fizetése miatt bíróilag megszűntnek mondatik is ki, a bérlő mégis csak a gazdasági év végével kötelezhető a bérleménynek elhagyására, hacsak a szerződésben kikötés nem foglaltatik, mely szerint a bérlő a bérlemény azonnali átadására kötelezhető. A bérlő is a haszonbért az egész bérleti évre tartozik megfizetni. (C. 4083/1893.) A haszonbér fizetésében tanúsított késedelem a haszonbérbeadót a haszonbérleti szerződés felbontására még akkor is feljogosítja, ha az a mulasztás következményéül szerződésileg ki nem köttetett, mindamellett az állandóan követett bírói gyakorlat szerint, ellenkező megállapodás nem létében a mulasztás eme következménye csakis magára a főkötelezettségre, vagyis a haszonbérre lévén vonatkoztatható, a mellékkikötésekre és szolgáltatásokra, amelyek közé a haszonbérlőre hárított közterhek viselése is tartozik, jgoszerűen ki nem terjeszthető. (C. 104/1901. Szladits 471. 1.) Az I. r. alperes kétségtelenül jogosítva volt arra, hogy a haszonbérleti szerződést a csődtörvény 22. §-a alapján felmondja: azonban a felmondás jogi fogalmából nyilvánvaló az, hogy a szerződés jogosult felmondás következtében nem a felmondás megtörténtének idejében, hanem a megfelelő felmondási idő leteltével szűnik meg: és minthogy több évre kötött haszonbérleti szerződésnél az esetleg jogosult felmondásra egynegyed év nem megfelelő idő, a felek között pedig nem vitás, hogy I. rendű alperes a szerződést 1897. október elején már az 1898. január 1-én megszüntetni kívánt hatállyal mondta fel, ez a felmondás jogszerűnek nem tekinthető és így a jelen esetben a csődtörvény 22. §-ának allkaimazása ki van zárva. Ehhez járul, hogy a haszonbérleti szerződés esetleg jogosult felmondásának a mindenkori gazdászati év végétől kezdődő hatállyal van helye és hogy a haszonbérleti szerződés a bérfizetés elmulasztása okából szintén a folyó gazdászati év végétől kezdődő hatállyal szüntethető meg; és habár a gazdászati év végéül rendszerint a mindenkori a naptári év őszi időszaka tekintendő, mégis a felebbezési bíróság az ítéletében megállapított ama tényállásából, hogy a felek között a megkötött írásbeli szerződés szerint a haszonbérleti viszony közös megállapodásához képest tényleg április 1-én kezdődött és március hó utolján volt megszűnendő, jogszerűen vonta le a következtetést arra, hogy a jelenleg kérdéses bérleti viszonynál a gazdászati év vége szerződésszerűen a naptári év március hó utoljára esik. (C. 62/1898.)