László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)
— Rendes gazdálkodás — 43 lánosságban kikötése cselében a szerződés csak akkor szüntethető meg, ha szerződési kötelezettség megszegése a haszonbérbeadó jogos érdekének lényeges megsértésére vonatkozik. Nem képez lényeges sértést, ha a szerződésileg meghatározott számú marha után szerződési többletként termelt trágyának csekély részét a haszonbérlő másüvé hordatja, s a haszonbérbeadó érdekének lényeges sérelme nélkül a kavicsbányában termelt kavicsból a haszonbérlő elad. A haszonbérlő részéről viselni elvállalt adók az által, hogy azok a számszerűleg kitett összegben a felperes kezéhez fizetendők, nem változtak át szorosan vett haszonbér összegekké, és habár a szerződés helyesen akként értelmezendő, hogy alperes az olt kileli adóösszegeket a szerződés lejártáig levonás nélkül, és még akkor is megfizetni köteles, Jia időközben az adók kivetésével azok összegén akár leszállítás, akár fölemelés állal vállozás történnek, vagy elemi csapás következlében adóleengedés tétetnék, de minthogy a záradék nem világos szövegezése értelmezésre szorul és kétséget hagy fenn arra nézve, hogy az adók időközi leszállítása az alperes javára, fölemelése pedig terhére fog-e szolgálni s elemi csapás esetén az adóleengedés melyik szerződő fél javára fog számíttatni, ennélfogva alperesnek az a cselekménye, hogy a vízkár miatt tett adóleengedés-összegct felperesnek a miatt nem fizette, hogy azt saját javára számíthatónak vélte, nem tekinthető oly szerződésszegésnek, amely a szerződés megszűntét jogilag maga után vonhatná. (C. 311/1904.) Jogszabály a üaszonbérleti szerződéseknél az, hogy a haszonbérbeadó a szerződés megszüntetését az ez iránti jognak kikötése nélkül is követelheti, ha a haszonbérlő a szerződés lényeges kikötését megszegi. A felebbezési bíróság tényállásként megállapította, hogy alperes arra kötelezte magát, hogy a haszonbérelt földből 10 láncot 1901, év őszén búzával bevet és hogy felperes azt a kötelezettséget azért kötötte ki, hogy ez a buzavetés felperesnek az 1902. április 15-én esedékessé válandó haszonbér követelésére nézve biztosítékul szolgáljon. Megállapította továbbá a felebbezési bíróság tényállásként azt is, hogy alperes a 10 lánc őszi buzavetés iránti kötelezettségének eleget nem tett. Minthogy pedig az alakilag és tartalmilag vitássá sem tett A) a. haszonbérleti szerződés 1. pontjában a szerződő felek a haszonbérelt földre nézve a vetésforgást megállapították és az ez iránti megállapodás már annálfogva is, hogy felperes szerződésileg világosan kikötötte, lényegesnek tekintendő, alperes pedig ezt a lényeges kikötést már a haszonbérleti első év kezdetén megszegte; minthogy továbbá a 10 lánc földnek 1901. év őszén búzával való bevetése iránti kikötés .annyival is inkább lényeges mivel a megtámadott ítélet megállapított tényállása szerint ez a buzavetés volt felperes fél évi haszonbér követelésének biztosítására szolgálandó és alperes ezl a biztosítékot felperestől elypnta, amennyiben a megtámadott ítélet tényállása szerint al-