László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)

44 — ML 1536. § — peres a haszonbérelt földet alhaszonbérbe még nem adta, hanem ez iránt csak alkudozásban állott és felperes nem volt köteles arra várni, míg alperes vagy az ő alhaszonbérlői ezt a 10 lánc földet netán tavaszi búzával bevetni fogják; ezeknél fogva nem sértett a felebbezési bíróság jogszabályt, amikor alperes részéről nem teljesített feltételt oly lényegesnek tekintette, hogy ennek nem teljesítése jogilag a haszonbérleti szerződés megszüntetését vonja maga után és ez alapon a keresetnek helyt adott. (C. 108/1902.) Az a kikötés, hogy a haszonbérlemény területén termelt szalmát és takarmányt a bérlőnek sem a bérlemény területéről elvinnie, sem eladni nem szabad, hanem azt trágyára feldolgozva, a bérben bírt föld termékenyítésére felhasználni köteles, a csődbe jutott bérlő csődtömegével szemben a föld tulajdonosát arra jogosítja fel, hogy kártérítési igényét a csődtörvény 19. §-a értelmében mint csődhitelező érvényesíthesse, de nem jogosítja fel arra, hogy a bérlemény területén leltározott takarmányból és szalmából annak trágyaértékét visszakövetelési perrel igényelhesse. (C. 1028/19Ó6.) Jogszabály az, hogy a haszonbérbeadó, a szerződés felbontását a szerződés valamely lényeges kikötésének megsértése esetében akkor is kérheti, ha ez a szerződésben kikötve nincs. Az állandó bírói gyakorlat szerint pedig a kikötött trágyázásnak az elmulasztása a szalmára és a takarmányra vonatkozó kiviteli tilalom megszegése, ha ez oly mérvben történt, hogy ez által a haszonbérbeadó érdeke veszélyeztetve van, a szerződés felbontására jogosítja fel a bérbeadót. (C. 616/1921. Mj. Dt. XIV.) Köztudomású tény, hogy a nagyobb haszonbérleteknél országszerte szokásos a szalmás növények learatását részes aratók által olyképpen végeztetni, hogy ezek a learatott termésnek meghatározott részét és pedig ennek szalmáját is munkájuk díja fejében kapják és maguknak elviszik. Ezzel az országszerte dívó szokással szemben a szalmából a részes aratóknak jutó rész elvitele a birtokról csak akkor volna szerződésellenes cselekménynek minősíthető, ha a részes aratóknak jutó szalmának a haszonbérleményröl elvitele kifejezetten megtiltatik a szerződésben. Azonban a szerződési okirat pontjaiban ilyen világosan kifejezett tilalom nem foglaltatván, az arató részeseknek jutott szalmának a részesek által a birtokról elvitele nem minősíthető akár a haszonbérlemény részes termésre való kiadásának, akár a szalma elhordásának, eladásának vagy elajándékozásának, akár végül rendeltetésellenes felhasználásának vagy eltüzelésének, mert a földnek részes termés alá kiadása magának a terménynek az előállításából, ellenben a részes aratás csak az előállított terménynek a földtől elválasztásából és az ezért járó munkadíjnak terményben való kiszolgáltatásából áll. Ez a cselekmény tehát szerződésszegést vagy a pontos teljesítés elmulasztását magában nem foglalja. (C. 507/1906.)