A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

ad A. Ebben a vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást nem találta alaposnak. Az irányadó tényállás szerint az 1951. évben elhalt és a község református temetőjében eltemetett néhai K. G.-né sírja fölé — az elhalt személyére utaló felirattal ellátott — sírkövet állítottak. A polgári jogi ítélkezési gyakorlat már állandósult abban a tekintetben, hogy az eltemetett halott sírja fölé emelt sírkő kegyeleti rendeltetésénél fogva gyakorlatilag forgalmon kívül áll, ami azt jelenti, hogy magánfelek között csere, adás-vétel, öröklés vagy bármilyen más jogügylet tárgya nem lehet. Egyébként — ennek a kegyeleti célnak keretében — rendelkezik róla az eltemetett halottnak az a legközelebbi hozzátartozója, akit a kegyeleti érdek érvényesítése megillet. Az egészségügyi niiniszternek, valamint a város és községgazdálkodási miniszternek a temetőkről és halottakkal kapcsolatos eljárásról szóló 8200 — 5/1954. Eü. M. sz. (Egészs. Közi. 1954. évi 14. szám) együttes utasítása 12. § (2) bekezdésében foglaltakat, a síremlékkel való rendelkezés tárgyában a 112/1956. Eü. M. sz. (Egészs. Közi. 1956. 11. szám) együttes utasítás 1. § (2) bekezdésében akként módosította, hogy : „Ha a halott hozzátartozói a temető kiürítésekor a holttest maradványokat nem állítják át más helyre vagy a sír eredeti helyén való fenntartásáról nem gondoskodnak, az ily módon visszamaradt síremléket a temető fenntartója értékesíti. A befolyó összeget a temető fenntartására kell fordítani." A fentebb ismertetett ítélkezési gyakorlatból és a most idézett jogszabály rendelkezéséből következik, hogy a halott sírja fölé emelt síremlékre vonatkozólag, az azt felállító személynek tulajdonjoga lényegében véve a felállítással egyidejűleg megszűnik. Ugyanis a síremléket felállító személy nem szükségképpen a halottnak hozzátartozója, márpedig az a legközelebbi hozzátartozó is — akit a kegyeleti érdek érvényesítése megillet — a síremlékre vonatkozó rendelkezési jogával csak a 8200 — 5/1954. Eü. M. és 112/1956. Eü. M. sz. utasításban részletesen körülírt korlátozásokkal élhet. Ilyenképpen a halott sírja fölé emelt síremlékre — annak felállításával egyidejűleg — voltaképpen a kegyeleti cél képviselőjének tekintendő temetőfenntartó tulajdonjogot szerez. A temetőfenntartónak ezt a tulajdonjogát azonban a 112/1956. Eü. M. sz. utasítás 1. § (2) bekezdésében megjelölt időpontig a kegyeleti érdek érvényesítését megillető legközelebbi hozzátartozónak, — a már említett jogszabályokban biztosított — rendelkezési joga korlátozza. E személyt, ebben a vonatkozásban a fenti jogszabályokban írt kötelezettség is terheli. 301 \