A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Az 1958. őv őszén V. L. ellen a s-i rendőrkapitányságon árdrágító üzérkedés bűntette miatt eljárás volt folyamatban. Ennek során őt az 1958. szeptember 7. napján a rendőrkapitányságon kihallgatták. V. L. a kihallgatása után találkozott B. F-el, akivel közölte, hogy ellene büntető eljárást folytatnak. B. F. ekkor megigérte, hogy az s-i ügyészségen utána jár a dolognak, mert neki ott jó ismerősei vannak. Ezt követően B. F. megkérte ismerősót, T. A-t, az s-i járásbíróság mint telekkönyvi hatóságnál dolgozó tisztviselőt, hogy nő'.zen utána az ügynek. Erre a kéiésre T. A. valóban érdeklődött a járási ügyészségen és megállapította, hogy az iratok éppen akkor érkeztek meg a rendőrségtől az ügyészségre, ahol iktatás alatt állanak. Később, 1958. szeptember 18-án T. A. újra a járási ügyészségen járt és ekkor észrevette, hogy az irodakezelő asztalán a feladásra váró postai küldemények között a V. L. nevére címzett megszüntető határozat van. Ezt T. A. közölte B. F-el olyan felvilágosítás mellett, hogy V. L. néhány nap múlva megkapja azt a megszüntető határozatot. B. F. még aznap felkereste V. L-t, akivel közölte ezt a kedvező eredményt. Egyúttal azt is megmondotta, hogy a kedvező elinlé ésre figyelemmel az s-i ügyészeknek 1000 forintot kell adnia, kérte V. L-t, hogy ezt az összeget bocsássa rendelkezésére. V. L-nak azonban ekkor nem volt pénze, ezért abban állapodtak meg, hogy azt másnap adja át. Másnap B. F. felkereste lakásán V. L-t, aki éppen ekkor kapta kézhez az ügyészség megszüntető határozatát. Ennek hatása alatt V. L. 500 forintot nyomban átadott B. F-nek, aki hangsúlyozta, hogy most már sürgős lenne a pénz, mert az ügyészek ezen a pénzen akarnak Pestre utazni. V. L. megigérte, hogy a hátralevő összeget néhány nap múlva megadja. Visszafelé jövet B. F. találkozott T. A-val, a telekkönyvi hatóság tisztviselőjével, át akarta adni neki a kapott pénznek egy részét, nevezett azonban azt nem fogadta el. Ezután B. F. több esetben sürgette V. L-nál a még hátralékos 500 forintnak megadását, de erre már nem került sor, mert időközben az ügyben nyomozást indítottak. A másodfokú bíróság B. F. I. r. terhelt vonatkozásában akként változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy ennek a terheltnek cselekményét a befolyással üzérkedés bűntettén felül még 300 Ft-ot meghaladó érték tekintetében elkövetett csalás bűntettének is minősítette és ezért terheltet összbüntetésül 2 évi börtönre mint főbüntetésre és egyes jogai gyakorlatától 2 évi eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte. ítéletének indokolásában kiemelte, hogy amikor V. L. ügye az ügyészségnél már elintézést nyert és B. F. az anyagi előnyre való igényét érvényesíteni kívánta, akkor az utóbbi már valóban azt állította, hogy a kért öszszeget az eljárt hivatalos személynek fogja átadni. Ez az eljárása pedig egy79