A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

kapcsolatos prémium miatt a fiatalabb segédmunkások és a terhelt között nézeteitélés támadt. Ezek terhelő vallomása alapján — az ellentétes adatokkal szemben — mérlegelés útján állapította meg a járásbíróság, hogy a terhelt beszélgetés során kijelentette, hogy ,,ha mindenki a termelőszövetkezetbe megy, a parasztságnak még kenyere sem lesz." Ezt a kijelentését a „Szőke Tisza" termelőszövetkezetre vonatkoztatta és elmondta, hogy jelenleg, amikor még kevés a tag és sok a föld, megfelelő jövedelmet lehet biztosítani a tagok részére. Ha azonban mindenki belép, a megélhetés nem biztosítható. Közben azt is kijelentette, hogy az említett termelőszövetkezet nem megfelelő munkát végez, tavaly is derékig gazban volt a kapásnövény. Az említett beszélgetés 1959 február elején történt. A járásbíróság a terheltet termelőszövetkezet elleni izgatás [BHÖ 31. pont a) alpont] bűntette miatt 8 hónapi börtönre ítélte. A perorvoslat hiányában jogerőre emelkedett ítélet ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke nyújtott be alaposnak talált törvényességi óvást. Az ügyben eljárt járásbíróság a tényállás megállapításánál az ellentétes értékű bizonyítékok közül a terhelttel ellenséges viszonyban levő tanúk vallomását fogadta ef. A mérlegelését azzal is indokolta, hogy a terhelő tanúk munkavezetői vallották a tárgyaláson, hogy bár a kérdéses tanúk közül egyeseknek a munkája kifogásolható, azonban véleményük szerint sem férhet kétség a terhelő tanúk szavahihetőségéhez. Ezzel szemben a tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően a művezető kifejezetten azt vallotta, hogy a terheltet úgy ismerte meg, mint a legbecsületesebb embert. „Anélkül, hogy kétségbe vonná a tanúk szavahihetőségét, a jelen esetben nem hiszi el, hogy a vád tárgyává tett kijelentést a terhelt megtette volna." Ez a tanú tehát éppen ellentétes értelemben vallott, mint ahogyan azt a járásbíróság az ítélet indokolásában felemlítette. Mérlegelés alapjaként tehát iratellenes tényt jelölt meg. Ez pedig a tényállást megalapozatlanná teszi. Ettől eltekintve a tényállás felderítése is hiányos. N. I. tanú a nyomozás során előadta, hogy a munkahelyén 1959 február havában több esetben előfordult, hogy reggeli közben vagy máshol is szokott beszélgetni dolgozótársaival a termelőszövetkezetek előnyeiről. E beszélgetések közben sokszor az újságból olvasott cikkek tartalmát szokta elmondani a termelőszövetkezetek fejlődésével kapcsolatban, és ezt munkatársaival meg szokta vitatni. Ezeken a vitákon minden dolgozó, köztük a terhelt is jelen szokott lenni. Egy ilyen alkalommal került sor a vádbeli kijelentésre. A párttitkár a nyomozati eljárás során történt kihallgatása alkalmával előadta, hogy mint alapszervi titkár több esetben elbeszélgetett a dolgozókkal olyan irányban, hogy egymásközt és a lakóhelyeiken is fejtsenek ki tevékenységet a termelőszövetkezet fejlesztése érdekében. Ez a munka folyt az üzemen belül is és a dolgozók otthon is végeztek agitációs munkát. Az említett adatok arra utalnak, hogy a vádbeli eset alkalmával N. J. tanú a pártszervezet iránymutatásának megfelelően felvilágosító, népnevelő 4 A törvényességi óvások gyakorlata III. 49