A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A másodfokú bíróság végzése ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást emelt arra hivatkozva, hogy a terhelt egy korábbi büntetéséből feltételes szabadságra lett bocsátva, és amikor az elbírálás tárgyát képező cselekményét elkövette, a feltételes szabadságra bocsájtással befejeződött börtönbüntetés kitöltésétől 1 év még nem telt el. A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást alaposnak találta. Az idecsatolt iratoknál elfekszik a baracskai büntetésvégrehajtási munkahely 1957. augusztus 28-án kelt átirata, amelyből megállapítható, hogy a társadalmi tulajdon elleni lopás és más bűncselekmények miatt kiszabott 2 évi és 6 hónapi börtönbüntetésből a terhelt 1957. augusztus 28.-án szabadult úgy,' hogy a büntetés % részére feltételes szabadságra bocsátották. A Bpé. 36. § (1) bek. szerinte feltételes szabadságra bocsátás esetén a börtönbüntetést a feltételes szabadság tartamának a lejártával kell kitöltöttnek tekinteni, azaz jelen esetben 1958. június 9-én. A terhelt a most elbírálás alatt álló cselekményét 1959. április 8-án követte el, tehát az 1958. június 9-től számított egy éven belül, így a cselekménye a BHÖ 498. pontjába felvett bűntettet valósítja meg. (1960. VI. 13. - B. törv. III. 322/1960.) Házközösségben elkövetettnek az alkalmi együttlét során elkövetett lopás nem minősíthető. 237. A terhelt, aki korábban három esetben volt börtönre büntetve, Komló városába érkezett azzal a szándékkal, hogy ott munkát vállal. A késő esti órákban a vasúti állomáson találkozott a sértettel, aki megszólította a terheltet. Beszélgetés közben a terhelt elpanaszolta, hogy a vőlegénye elhagyta és öngyilkos akar lenni. A sértett elhitte a terhelt által mondottakat, igyekezett terheltet szándékáról lebeszélni, majd meghívta a lakására. A terhelt az éjszakát a sértettel együtt töltötte a lakásban, majd a kora reggeli órákban — sértett alvását kihasználva — összeszedte sértett kórházban levő feleségének 1070 Ft értékű ruhaneműit és azzal a lakásból eltávozott. A városi bíróság jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet bűnösnek mondotta ki házközösségben elkövetett lopás bűntettében és ezért 1 évi és 6 hónapi börtönre, továbbá egyes jogai gyakorlatától 6 évi eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte. A legfőbb ügyész tövényességi óvást emelt a városi bíróság ítélete ellen a cselekmény minősítésére vonatkozó részében. A Legfelsőbb Bíróság ezt a törvényességi óvást alaposnak találta. A BHÖ 427. pontjának h) alpontjában foglaltak szerint a lopott dolog értékére tekintet nélkül 6 hónaptól 5 évig terjedhető börtönnel büntetendő a lopás, ha a tolvajjal házközösségben élő személy ellen követtetik el. 306