A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

ugyanis lényegileg már teljesített, annak kifizetése részéről további jognyilatkozatot nem igényelt. A Btá. 37. § (1) bek. c) pontja értelmében el kell kobozni azt a dolgot, amelyet a bűntett elkövetője az elkövetésért nemcsak a tulajdonostól, hanem annak hozzájárulásával mástól kapott. így az elkobzást nem zárja ki az, hogy — amit a Legfelsőbb Bíróság végzésében kiemel — az összeget Sz. E. nem E. M.-nek adta át. Nem zárja ki az elkobzást az sem, ha a dolog tulajdonosa, illetve annak hozzájárulásával más, a dolgot a bűncselekmény elkövetőjének nem közvetlenül adja kézhez, hanem valamely közösen megbízott személynél helyezi letétbe azzal a megbízással, hogy az együttesen meghatározott feltétel bekövetkezése esetén a dolgot a bűntett elkövetőjének adja át, feltéve, hogy utóbb a bűncselekmény elkövetésére akár kísérlet alakjában sor kerül. A kifejtettek alapján a bűnjelként lefoglalt pénzösszeg a Btá. 37. § (1) bek. c) pontja értelmében elkobzás alá esik. Az elkobzás mellőzésével a Legfelsőbb Bíróság végzése törvényt sértett. (1959. XII. 5. — B. törv. 2215/1959.) Az elkobzás tárgya a helyébe lépő tárggyal nem helyettesíthető. 11. A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi lóvás elbírálása során kimondotta a következőket: Az ítéleti tényállás szerint I. r. terhelt a motorkerékpárt kizárólag azon a pénzen vásárolta, melyet a bűntett elkövetéséért kapott. A törvény azonban csak azt a dolgot rendeli elkobozni, amelyet a bűntett elkövetője az elkövetésért kapott. Az állandósult bírói gyakorlat szerint a Btá. 37. §-ának rendelkezéseit kiterjesztően órtemezni nem lehet. Eszerint pedig az elkobzás tárgya a helyóbelépő tárggyal nem helyettesíthető, így nem helyettesíthető a bűntett elkövetéséért kapott pénz a rajta vásárolt motorkerékpárral sem. A Ez azonban egyáltalában nem jelenti azt, hogy a bűntett elkövetője az elkövetésért kapott értékkel gazdagodhatik csupán azért, mert az átalakult formájában elkobzás tárgya már nem lehet. Igaz ugyan, hogy az elkövetővel szemben a bűntett elkövetéséért adott dolog, illetve annak ellenőrtéke kiadására irányuló követelést, mint erkölcstelen ügyletből eredő igényt nem érvényesítheti az a személy sem, aki azt a bűntett elkövetéséért adta. í A pogári jogban kialakult gyakorlat szerint azonban kétoldalú turpitudo, illetve olyan esetben, amikor a büntetőbíróság az elkobzást nem rendelte el, az ügyész az állam nevében a bűntettből származó vagy íinnak elkövetéséért kapott érték megtérítésére irányuló igényt a bűntett elkövetőjével szemben polgári perrel érvényesítheti. (1959. II, 18. — B, törv. 55(1959.) 24