A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Minthogy a gondatlanságból elkövetett bűntetteknél ez az eset áll fenn — aBtá. 37. §(1) bek. aj pontja alapján — azon esetektől eltekintve, amikor azt a közbiztonság vagy közrend veszélyeztetése teszi szükségessé — helye nincs. (1959. V. 25. — B. törv. 773J1959.) A bűncselekmény elkövetéséért ígért és harmadik személynek az elkövető részére való továbbítás végett átadott pénzösszeg elkobzása. 10. A törvényességi óvás elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság kimondotta a következőket: Sz. E. és Sz. E.-né cselekménye a BHÖ 48. pont (1) bekezdésében meghatározott tiltott határátlépés bűntettének kísérletét, E. M. cselekménye pedig a BHÖ 48. pont (2) bekezdésében felvett tiltott határátlépés elkövetésére segítségnyújtás bűntettét valósította meg. Sz. E. — a rendelkezésre álló adatok szerint — akként állapodott meg E. M.-el, hogy az 14 000 forint ellenében vállalja Sz. E.-nek ós feleségének a magyar-jugoszláv határon való illegális átlépésének előmozdítását. Adatok vannak arra is, hogy Sz. É. E. M.-nek már korábban 4000 forintot átadott, míg 9900 forintot M. K. nevű, velük utazó hozzátartozójának adott át azzal a megbízással, hogy azt majd továbbítsa E. M.-nek. Ezzel az említett összeg Sz. E. rendelkezése alól kikerült. Nyilvánvalóan önmagát kívánta biztosítani a kijátszással szemben akként, hogy a pénzt előre nem adta át E. M.-nek, hanem úgy rendelkezett, hogy E. M. azt sikeres határátlépés esetén veheti fel. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvással megtámadott végzésében tévesen tulajdonított ügydöntő jelentőséget annak, hogy a pénzösszeget Sz. E. nem közvetlenül E. M.-nek adta át ós így azt a határőrség beavatkozása következtében meg sem kapta. Sz. E. az embercsempész E. M.-mel megállapodott abban, hogy meghatározott pénzösszeg fejében őt és feleségét a határon átjuttatja. De ugyanakkor megállapodott abban is, hogy ezt az összeget részére előre teljes egészében kifizetni nem fogja, hanem átadja a velük utazó M. K. nevezetű vasutasnak azzal a megbízással, hogy a határátlépés sikere után attól fogja a pénzt E. M. megkapni. A pénzösszeg tehát minden kétséget kizáróan bűncselekmény elkövetésének ellenszolgáltatása volt. A bűncselekményt M. E. is megvalósította tekintet nélkül arra, hogy a határőrség közbelépése folytán Sz.-éknek a határon való átjutása meghiúsult. Az elkobzás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy Sz. E.>és M. E. a teljesítés módját illetően akként állapodtak meg, hogy a pénzösszeget a mindkét fél bizalmát élvező személy kapja kézhez azzal a megbízással, hogy a pénz kifizetésének feltótele a határ átlépésének megtörténte. Az a körülmény, hogy a pénz kifizetése az említett eredmény bekövetkezéséhez volt kötve, döntő jelentőséggel nem bír. Sz. E. a pénzösszegnek az említett megbízással M, K., mint teljesítési megbízott kezéhez való átadásával 23