A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Pénzmellékbüntetés A vagyontalan, jövedelemmel és keresettel nem rendelkező, férje ^háztartásában élő terhelttel szemben pénzmellékbüntetés kiszabásának nincs helye. 8. A törvényességi óvás elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság kimondotta a következőket: A Btá. 33. §-ának (1) bekezdése értelmében a pénzmellékbüntetés kötelező kiszabásának [a) pont] is törvényi előfeltétele, hogy az elkövetőnek megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete legyen. A férje háztartásában élő terheltnek se vagyona, se jövedelme, se keresete nincsen. Anyagi előfeltételek hiányában pedig nincs helye pénzmellékbüntetés kiszabásának csupán azon az alapon, hogy a börtönbüntetés felfüggesztése esetében legalább a tényleges hátrányként jelentkező pénzmellékbüntetés nehezedjék a terheltre. (1959. III. 10. — B.törv. 267/1959.) Elkobzás Nem kobozhatók el azok a tárgyak, amelyek az elkövető akaratán kívül szolgáltak eszközül a bűncselekmény elkövetésére. 9. Az elítélés alapjául szolgáló tényállás szerint: Terhelt felesége varrógépéhez tartozó villanymotort helytelenül, hiányos szigeteléssel szerelte fel. Ennek következményeként 1958. július 15-én a varrógép közelében játszadozó másféléves Csaba nevű gyermeke a villanymotor megérintésekor áramütést szenvedett ós nyomban meghalt. A járásbíróság jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondotta ki Gy. F. terheltet gondatlanságból okozott emberölés bűntettében s ezért 6 hónapi börtönbüntetésre elítélte s egyben a bűnjelként lefoglalt varrógép villanymotort elkobozta. A fenti ítélet ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke nyújtott be törvényességi óvást. Az óvás alapos. A járásbíróság a villanymotor elkobzását — bár az ítélet közelebbi megjelölés nélkül utal a Btá. 37. §-ra — nyilvánvalóan a Btá. 37. § (1) bek. a) pontjára alapította. — A most idézett törvényhely szerint el kell kobozni azt a dolgot, amelyet a bűntett elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak. Ebből a rendelkezésből világosan felismerhető, hogy az elkobzás olyan tárgyakra vonatkozik, amelyeket az elkövető akaratából használtak a bűntett elkövetéséhez eszközül, vagy szántak arra, tehát szándékos bűntettek esetében. Ebből folyik, hogy az elkobzás nem terjeszthető ki azokra a tárgyakra, amelyek az elkövető akaratán kívül szolgáltak eszközül a bűncselekmény elkövetésére. 22