A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A sértett a dörrenést meghallva, kifelé igyekezett; a terhelt azonban — akitől a fia a puskát már elvette — utána lépett és a sérteget farbarúgta úgy, hogy az a virágos ágyak közé esett. Majd a sértett után iramodott, közben azonban észrevette, hogy a konyhában felkapott tárgy nem kés, hanem evőkanál. Miután a sértett eltávozott, a terhelt felöltözött és jelentkezett a rendőrségen. A megyei bíróság id. B. I. terheltet bűnösnek mondta ki erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettének kísérletében. A megyei bíróság ítélete ellen a terhelt és védője fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság a terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Felmentő ítéletét lényegében arra alapította, hogy a terhelt magatartása az ölési tevékenység meg nem kezdése folytán csupán előkészületi cselekmény, s mint ilyen büntetés alá nem esik. A terheltet magatartásában ölési szándék vezette. Az ölési cselekmény végrehajtását azonban meg nem kezdte. Fegyverét az éjjeliszekrényen levő töltényekkel betöltötte, ez azonban a szándékos emberölés bűntettének megkezdéseként nem tekinthető, minthogy csupán a véghezvitelre szánt eszköznek a szándékos cselekmény végrehajtására alkalmassá tételét célozta. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a fellebbezési bíróság ítélete ellen törvényességi óvást emelt. Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság ítélete sérti az anyagi törvényt. Az adott helyzetben a puska elővétele és megtöltése, továbbá terheltnek az a törekvése, hogy azt a sértettre irányítsa : több mint előkészület, a szándékos emberölés kísérletének bűntettét valósítja meg. Kizárólag a terhelt fia közbelépésének tulajdonítható, hogy a terhelt által — saját beismerése szerint is — elhatározott ölési cselekmény bevégzésére nem került sor. A terheltnek a sértett életét közvetlenül veszélyeztető cselekménye tehát meghaladja a büntetlen előkészület kőiét és megvalósítja az erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettének kísérletét. Az Elnök&égi Tanács a törvényességi óvásban foglaltakat nem tette magáévá. Lényegileg egyetért a másodfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel. Kétségtelenül bizonyítást nyert a terhelt ölési szándéka. Ezt a vita és az azt követő összeütköz és során nyütan kifeje> ésre is juttatta. E szándékának megfelelő ölési cselekmény végrehajtásának megkezdéséig azonban nem jutott el. A helyesen megállapított tényállás szerint a terhelt az általa csőre töltött puskáját csövével felfelé tartotta, majd igyekezett azt a sértettre irányítani. Fia azonban a puska csövét másfelé irányította s a huzakodás közben a puska elsült, a golyó a terhelt válla felett a falba fúródott. Nincsen tehát tényként megállapítva az, hogy a terhelt a töltött fegyvert lövési szándékkal ténylegesen ráirányította volna a sértettre, még kevésbé, hogy a sértettre rácélzott, vagy éppen a fegyvert elsütötte volna. Nem kétséges, hogy mindebben elsősorban fiának közbelépése akadályozta 240