A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

meg. Ez utóbbi terheltet szándókának megfelelő cselekmény végrehajtásában még olyan időpontban, illetve helyzetben akadályozta meg, amikor annak magatartása még a kísérleti szakon innen maradt. A kifejtettekhez képest a terhelt tevékenysége csupán előkészületi cselekmény, ennek körén túl nem terjedt. A másodfokú bíróság ítéletében elfoglalt álláspont összhangban áll a kialakult ítélkezési gyakorlattal, amelynek az eddigitől eltérő irányba való terelésére törvényes alap nincsen. A terhelt magatartása kétségtelenül komoly mérvű veszélyt rejtett magában, a Btá. 19. § (1) bekezdése értelmében azonban büntetés alá nem esik, minthogy a törvény a szándékos emberölés bűntettének előkészületi cselekményét büntetni nem rendeli. (1959. X 10. — B. terv. 194411959.) Házastárson erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettének megállapítása. 186. A bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott és a férje között 1949-ben került sor a házasságkötésre. A házasságból egy gyermek született. A házasfelek között különösen 1956 óta voltak különböző, elsősorban kölcsönös féltékenykedésből eredő nézeteltérések, ezenkívül anyagi természetű nehézségek is okozták a súrlódásokat. A vádlott férje 1957. évben megismerkedett K. I.-val, majd 1958-ban H. F.»val. Erről a <vádlott tudomást szerzett. A vádlott, hogy férjét magának megtartsa, megjelent H. F. lakásán és összeveszett vele. Tudomást szerzett arról is a vádlott, hogy férjének H. F.-tól gyermeke született. Időközben a vádlott és férje különváltan éltek egymástól, ennek ellenére hetenként egyszer vagy kétszer a vádlott szüleinek a k-i nyaralójában találkoztak, s ennek során házaséletet is éltek. 1959. június 15-én a vádlott a férjével újból kiment K.-ra, abból a célból, hogy további sorsukat és életük alakulását megbeszéljék. A vádlott férje arra kérte a terheltet, hogy egyezzék bele a válásba és megígérte, hogy két év múltán ismét visszatér hozzá. A terhelt ezt azzal a feltétellel fogadta el, ha férje ezen ígéretét két barátja előtt megismétli. Ezen a napon gyermekük is velük volt, őt azonban kiküldték a helyiségből, mert nemileg közösülni akartak. A közösülésre azonban a terhelt idegállapota miatt nem került sor. Ezt követően a vádlott férje elaludt. A terhelt férje holmija közt keresgélve két fényképet talált, melyek férjét ábrázolták H. F.-tól született gyermekével. Ez a vádlott idegfeszültségét és állandó féltékenységét még fokozta, ennek hatására a terhelt az ágy alatt levő kalapácsot felkapta, azt két kézre fogva ütni kezdte férje fejét. Összesen öt nagy erejű ütést mért a sértett fejére, aki az ütések következtében agyrázkódást és agyroncsolást szenvedett. Ezután az asztalon levő kést felkapva, levágta férjének nemi szervét, és azt férjének arcába csapta, majd ugyanezzel a késsel férjének arcát, valamint kezét több helyen megszúrta. A sértett sérüléseibe belehalt. 16A törvényességi óvások gyakorlata