A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A terhelt 1958 őszén R. E. és V. I. jelenlétében a kerítés mellett vizelt, majd utána elöl hagyta, hímvesszőjét. Még ugyanabban az évben ugyancsak F. M. és R. E. leánygyermekek előtt az udvarából, illetőleg pincéjéből kijőve a terhelt teljesen az utca felé fordult és úgy vizelt. 1959 tavaszán V. I. és T. R. vízért ment. A terhelt ekkor 10 forintot ígért nekik, ha hoznak részére is vizet. Amikor visszajöttek, elővette előttük nemi szervét és vizelni kezdett. Egy másik alkalommal T. R. előtt nemi szervét mutogatta és kérdezte tőle, hogy ,,szép-e". A kislány erre elfutott. Ezenkívül más esetekben is olyan körülmények között végezte szükségletét, hogy azt másoknak is észre kellett venniök. A terhelt szemérmet sértő viselkedése a faluban közismert volt. Emiatt egyes kislányok valósággal féltek tőle, némely kislány pedig leste a terheltet, mert tudták, hogy szükségletét szereti mások előtt végezni. A járásbíróság terheltet bűnösnek mondta ki a BHÖ 348. pontjában felvett szeméremsértéssel elkövetett bűntettben. A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. A megyei bíróság álláspontja szerint a terhelt vád tárgyává tett magatartásai közbotrány okozásával nem jártak és így a BHÖ 348. pontjába felvett bűntettet nem valósítják meg. Garázdaság bűntettét pedig a?ért nem állapította meg, mert a terhelt cselekményeit nem követte el nyilvánosan és azok'botrányt, felháborodást nem okoltak. A terhelt cselekn ényei a közrend és közbiztonság jelentősebb sérelmével sem jártak és ezért nem valósítják meg a garázdaság bűntettét. A legfőbb ügyész az'ítéletek ellen törvényességi óvást emelt. Az óvás szerint a járásbíróság ítélete törvénysértő, mert a terhelt cselekményeit garázdaság bűntette helyett tévesen szeméremsértő bűntettnek minősítette. A megyei bíróság pedig tön énysértéssel mentette fel a terheltet a garázdaság bűntettének vádja alól. — Az óvás alapos. A járásbíróság tör\ énysértéssel minősítette a terhelt cselekn ényét szeméremsértés bűntettének, mert a tényállás szerint a terhelt azt nem követte el nyilvánosan és ezáltal közbotrányt nem okozott. De egyébként is, amennyiben a cselekn ény szerc éremsért és bűntettének törvényi tényállását megvalósítja, a bírói gyakorlat szerint azt általában garázdaság bűntettének kell minősíteni, mert az egyben az utóbbi bűntettnek tör\ényi tényállását is megvalósítja. A garázdaság bűntette pedig súlyosabban büntetendő és eí ért a BHÖ 348. pontban felvett bűntett szerinti minősítésre nem kerülhet sor. A terhelt a tényállásban megállapított magatartásával a társadalmi együttélés szabályait semmibe vette. Magatartása durva, közösségellenes szembehelyezkedés ezekkel a szabályokkal és a közrend jelentős sérelmével járt. Eszerint pedig a terhelt cseleknénye a BHÖ 189/A. pont (1) bekezdés első fordulatában foglalt garázdaság bűntettét valósítja meg. (1960. II. 2. — B. törv. 2755/1959.) 232