A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

hogy erre — az eset összes körülményeit figyelembe véve — megalapozottan következtethet. — Ennek szövege szerint tehát terheltnek azt a mulasztását kell helyrehozni, amely miatt a büntető eljárást ellene folyamatba tették. A terhelt mulasztását pedig az képezte, hogy a járásbíróság P. 20 781/ 1953/2. sz. és a megyei bíróság mint másodfokú bíróság Pf. 21 346/1953/9. sz. ítéletében jogerősen megállapított gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az 1958. évi 21. sz. tvr. 3. § (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezés nem ad lehetőséget arra, hogy az éljáró büntetőbíróság a terheltet a polgári perben történt marasztalástól eltérően kötelezze fizetésre. A polgári bíróság pedig terheltet a két kiskorú gyermek után gyermekenként 160 Ft tartásdíjra kötelezte. A járásbíróság pedig százalékos teljesítésről szóló határozatot hozott, noha egyáltalában nem derítette fel, hogy terheltnek akkori munkaviszonya után milyen keresete volt. A járásbíróság tehát végzésének meghozatalakor törvényt sértett. Észlelte a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a járásbíróság végzésében az eljárásnak felfüggesztése tárgyában a kifejezett intézkedést elmulasztotta. Továbbá ugyancsak jogszabályt sértett a járásbíróság a 4. sorszámú végzésnek tekintendő értesítésében is. Ebben a vonatkozásban ugyanis az 1958. évi 21. sz. tvr. 3. § (3) bekezdése olyan rendelkezést tartalmaz, hogy a bíróság a büntető eljárást a kitűzött határidő elteltének bevárása nélkül folytatja, ha a terhelt kötelezettségének továbbra sem tesz eleget. Ebben az ügyben pedig a sértett 1959. évi október hó 26. napján kelt levelében bejelentette a bíróságnak, hogy terhelt nem tett eleget kötelezettségének. A büntető eljárást tehát a kitűzött határidő eltelte előtt folytatni kellett volna. (1960. V. 16. — B. törv. 736J1960.) Kettős házasság bűntette Kettős házasság bűntettének súlyosabb minősítéséhez nem szükséges fondorlat. 171. A bíróság az alábbi tényállást állapította meg : D. I. terhelt a z.-i állami anyakönyvvezető előtt az 1943. évi október hó 23. napján házasságot kötött D. G. z.-i lakossal. Ebből a házasságból három — jelenleg még kiskorú — gyermek származott. Terhelt ezzel a feleségével az 1953. évig együtt élt, majd családját elhagyta és az 1954. év nyarán B.-en megismerkedett K. Zs.-val, akivel a b.-i állami anyakönyvvezető előtt az 1954. évi december hó 23. napján házasságot kötött anélkül, hogy a korábbi házassága megszűnt volna. 220