A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Terhelt azonban a további cselekvőségét végrehajtani nem tudta, mert névtelen levélíró már korábban felhívta a rendőrség figyelmét arra, hogy valakinek szándókában áll a magányos sértettet kirabolni, ezért a rendőrök már a konyhában figyelő szolgálatot teljesítettek ős az oda behatoló terheltet elfogták. A járásbíróság előkészítő ülésén hozott végzésével az összes iratokat hatáskör okából a megyei bírósághoz áttenni rendelte. Ennek a végzésnek indokolásában a járásbíróság kiemelte, hogy a terhelt a sértett megölését előre elhatározta, ezzel a szándékkal hatolt be az udvarra, majd a házba, behatolás közben több akadályt elhárított, ilyképpen ez a cselekménye a gyilkosság kísérletének bűntettét megvalósítja, ennek a cselekménynek elbírálása pedig a megyei bíróság hatáskörébe tartozik. A járásbíróságnak e végzése ellen a járási ügyész fellebbezési óvást jelentett be. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a fellebbezési óvást elutasította. A másodfokú bíróság végzésének indokolásában foglaltak szerint a lakásba — az ölésre irányuló előre megfontolt szándékkal — való erőszakos behatolás által megvalósította terhelt a gyilkosság kísérletének bűntettét. Hozzátette még a másodfokú bíróság, hogy ezen túlmenően a rablás kísérletének bűntette is fennforogni látszik. A legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt a járásbíróság, illetve a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság végzése ellen. A Legfelsőbb Bíróság ezt az óvást alaposnak találta. A nyomozati iratok tanúsága szerint terhelt beismerte azt, hogy a vádbeli időben valóban azzal a szándékkal hatolt be a lakásba, hogy sértettet megölje, megfojtsa és ingóságait eltulajdonítsa. A Btá. 17. §-a értelmében kísérlet az a cselekmény, amellyel a tettes a szándékos bűntett végrehajtását megkezdte, de azt be nem fejezte. A Btá. 19. §-ának(l) bekezdése szerint pedig előkészület miatt büntetendő az, aki — a bűntett elkövetésére irányuló szándékkal — a tényálláshoz nem tartozó, de annak véghezvitelét előkészítő cselekményt hajt végre. Ezekből a meghatározásokból megállapítható, hogy az előkészület és kísérlet között a különbség csupán mennyiségi, illetve fokbeli. A büntetendő cselekmény ugyanis bizonyos meghatározott célra törekvő tevékenység sorozataként jelenik meg. Ezek a cselekmények amellett, hogy mind a kitűzött célt szolgálják, bizonyos kapcsolatban állanak egymással, minden utóbbi egy fokkal közelebb áll a véghezvitelhez. Az előkészület alatt tehát olyan cselekmény értendő, mely a szándékos büntetendő cselekmény megvalósítására irányul anélkül, hogy a véghezvitel megkezdését magában foglalná. Az előkészületnek is kelléke a szándék, amely úgy a tevékenységet, mint a célbavett büntetendő cselekmény eredményét átfogja, továbbá 18