A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Végül a terhelt 1959. óv februárjában megállapodott B. L.-lel, hogy annak H. nevű lováért és 1000 Ft-ért elcseréli a M. nevű lovát. Az ügylet azonban nem ment teljesedésbe, mert terhelt a H. nevű lovat annak rendkívül rossz állapotára tekintettel visszaadta B.-nek és visszavette saját lovát. A járásbíróság ítéletével bűnösnek mondta ki F. S. terheltet egyrendbeli visszaesőként elkövetett árdrágító üzérkedés bűntettében. A megyei bíróság mint fellebbezési bíróság a fenti ítéleti tényállást elfogadta. Azonban a B. nevű ló eladását az egyévi tartási időre, a R. nevű ló vásárlását a továbbeladás tényének hiányára, a H. és M. nevű lovak cseiéjét pedig az ügylet tárgytalanná válására hivatkozva a bűnösség kőiéből kirekesztette. A terhelt bűnösségét csupán a K. és F. nevű, valamint az ismeretlen lóval kapcsolatos ügylet tekintetében állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a járásbíróság és a megyei bíróság fenti ítéletei ellen törvényességi óvást emelt. — A Legfelsőbb Bíróság az óvást alaposnak találta. A megyei bíróság helyes indokok alapján rekesztette ki a bűnösség köréből terheltnek az említett három lóval kapcsolatos ügyleteit. Tévedett azonban, amikor az elsőfokú bírósággal egyezően terheltnek a K. nevű és ismeretlen nevű lóval kapcsolatos ügyleteit a bűnösség kőiébe vonta. A tényállás szerint terhelt a K. nevű lovat mintegy félévi tartás után cserélte el a M. nevű leért és 500 Ft-ért. A lovak cseréje a paraszti életforma megszokott művelete. Abból a körülményből hogy a terhelt a K. nevű lovat hosszabb ideig tartotta és utána egy olyan lóra cserélte el, amely jelenleg is a birtokában van, okszerűen nem lehet arra következtetni, hogy terhelt a K. nevű lovat már eleve továbbadási, tehát üzórkedési szándókkal vásárolta. Még kevésbé lehet arról szó az ismeretlen nevű, még 1957-ben vásárolt és 1959-ben értékesíteni megkísérelt ló esetében. A vétel és az eladás között eltelt közel két év önmagában kizárja annak megállapítását, hogy terhelt a fenti lovat spekulációs szándékkal vásárolta. Eszerint tehát az eljárt bíróságok anyagi jogszabálysértéssel tekintették terheltnek e két lóval kapcsolatos tevékenységét árdrágító üzérkedésnek. Terhelt a F. nevű lovat a szerzést követően egy-két hét múlva már eladta. Ebben az esetben a vétel és az eladás között eltelt igen rövid időből arra kell következtetni, hogy ezt a lovat már eleve továbbadási szándékkal szerezte meg, mert nincs olyan körülmény, amely az eladást egyébként indokolná. Ezzel a lóval kapcsolatosan a terhelt elkövette az árdrágító üzérkedést. (1960. VII. 27. — B. törv. 1201jl960.) 198