A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

) és a bűnösséget kimondó rendelkezését illetően törvénysértő. A — törvényességi óvás megalapozott. A Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának az 5/1958. sz. jegyzőkönyvben közzétett állásfoglalása alapján kialakult bírói gyakorlat szerint a megfelelő ipar jogosítvány nélkül vállalt és teljesített iparszerű munka, vagy másnemű foglalkozás csak akkor meríti ki a BHÖ 265. pont c) alpontban felvett bűntett törvényi tényállási elemeit, ha az ipari vállalkozás jellegével bír. Ennek vizsgálatát a járásbíróság elmulasztotta, illetőleg a helyesen megállapított tényállásban foglalt vádlotti magatartást téves jogi értékelés alá vonta. A megállapított tényállásból ugyanis az tűnik ki, hogy a vádlott — bár iparengedély nélkül — saját maga végezte a kő kifejtésében és elszállításában, valamint értékesítésében jelentkező munkát. Ő alakította át a földben található követ olyan magasabb értékű kővé, mely építkezési célokra alkalmas. A kitermelést nem raktárkészletre végezte, hanem meghatározott megrendelőknek fejtette ki és munkálta meg a szükséges kőmennyiséget. Ez a tevékenység pedig távolról sem meríti ki az említett kollégiumi döntésben foglalt, a vádlott terhére megállapított bűntett megvalósulásához a BHÖ 266. pont (2) bekezdése szerint megkívánt „ipari vállalkozás" fogalmát. Enélkül pedig a vádlott tevékenysége csupán az 1958. évi 9. sz. tvr. 27. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott szabálysértést valósítja meg. A szabálysértések elbírálása nem tartozik a bíróság hatáskörébe. Törvényt sértett tehát a járásbíróság, amikor a hatásköiébe nem tartozó ügyben hozott bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó ítéletet. (1958. XI. 11. — B. törv. 3622/1958.) Iparengedéllyel rendelkező kisiparos cselekménye mikor minősül árdrágitó üzérkedésnek és mikor képez szabálysértést ? 140. Az ítéleti tényállás lényege: A terhelt 1956 óta megfelelő iparengedéllyel rendelkező játékkészítő kisiparosként működött. 1957-től kezdve sorozatosan vett fel alkalmazottakat, akiknek havi kb. 1200 Ft átlagbért fizetett. Utóbb már öt alkalmazottat és ezenkívül 10 — 15 bedolgozót is tartott. A bíróság ítéletével bűnösnek mondta ki M. M. terheltet üzletszerűen elkövetett árdrágító üzérkedés bűntettében. A bíróság a terheltnek az áírdrágító üzérkedés bűntettében való bűnösségét lényegében arra alapította, hogy nevezett az illetékes hatóság engedélye nélkül háromnál több alkalmazottat tartott és bedolgozókat foglalkoztatott. A másodfokú bíróság a terhelt e cselekményével csupán 187