A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A terhelt szeretett volna különálló magánházat beköltözhető lakással venni. A terhelt és férje a R.-u. 5 szám alatti ház tulajdonukban levő 6/32 részét a lakásba való beköltözhetőségi lehetőséggel együtt 1957. szeptember hó 28. napján a MESZÖV-nek — az akkori forgalmi árnak megfelelő — 135 000 Ft-ért eladták. A szerződési megállapodás szerint a terhelt és családja által lakott lakást 1957. évi október hó 31-ig tartoztak kiüríteni. A kikötött határidőre azonban elképzelésük szerinti beköltözhető magánházat venni nem tudtak, s ezért a MESZÖV-től a vételárat átvenni nem voltak hajlandók és a lakás átadására 1958. évi április első napjáig haladékot kértek. A MÉSZÖV azonban ragaszkodott a szerződésben kikötött határidő teljesítéséhez. Ezért a terhelt és férje 1957. évi november 5. napján 22 500 Ft-ért megvette Sz.-en a J.-u. 11. szám alatti ház egynegyed részét, amelyhez tartozó lakást a terhelt és férje részére a lakáshatóság kiutalta. A terhelt és családja a házba beköltözött, de ott a korábbi lakóval közösen laknak. A járásbíróság ítéletével bűnösnek mondta ki Gy. A.-né terheltet árdrágító üzérkedés bűntettében. Az ítélet ellen bejelentett fellebbezések folytán a megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a járásbíróság ítéletét és a terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiánya okából felmentette. A megyei bíróság ítélete ellen benyújtott törvényességi óvás szerint az ítélet törvénysértő, mert a terhelt cselekménye, ha nem is az árdrágító üzérkedés bűntettét, de az áruuzsora bűntettét megvalósítja, mivel a R.-u. 5. szám alatti házilletőségnek, valamint a lakásba költözési lehetőségnek a vételi ára és az eladási ár között 120 000 Ft körüli különbözet mutatkozik, ami a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magában. A — Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást nem találta alaposnak. A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy a Legfelsőbb Bíróság 268. sz. büntető kollégiumi állásfoglalásban is kifejezésre jutott ítélkezési gyakorlat szerint a forgalom tárgyát képező ingatlan árunak tekintendő ós így ingatlannal kapcsolatosan árdrágító üzérkedés, illetve áruuzsora bűntette elkövethető. Azonban a konkrét esetben a megyei bíróság az ítéletében helyesen indokolta meg, hogy miért nem valósítja meg a terhelt cselekménye az árdrágító üzérkedés bűntettét. Az áruuzsora bűntettét pedig azért nem valósítja meg a terhelt cselekménye, mert az ingatlan vételek, illetve eladások mindig a forgalmi áraknak megfelelően történik. A házingatlanok ára a szabadpiaci körülmények folytán a cselekmény elkövetése idején lényeges ingadozást mutattak. Egymagában azonban az a körülmény, hogy az ingatlan árában a vétel ós az eladás idején lényeges különbség mutatkozik, az áruuzsora bűntettének megállapítására alapul nem szolgálhat. Ha az ingatlan eladása a beszerzési árat lényegesen meghaladó áron történik is, de az megfelel az ügyletkötés idején kialakult forgalmi áraknak, 18 2