A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

ber végéig V. Ernő boltvezető mellett. E minőségében folytatta sorozatos visszaéléseit. Hónapokon át bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekményei alkalmi bűnelkövetésnek nem tekinthetők. Merőben téves a fővárosi bíróság ítéletében foglalt ama megállapítás is, hogy R. Lajos csupán belesodródott a bűncselekményekbe. Nevezett ugyanis K. Ferenc leváltása után annak utódjával, az új boltvezetővel megállapodva is tovább folytatta visszaéléseit. Helyesen értékelte az elsőfokon eljárt bíróság mindhárom terhelt — így R. Lajos — terhére is azt a körülményt, hogy hónapokon keresztül, kitartóan követték el cselekményeiket. Ugyancsak helyesen mutatott rá arra is, hogy a terheltekéhez hasonló bűncselekmények még igen gyákoriak. (Amikor R. Lajos a tárgyaláson bűncselekményei elkövetését beismerte, jellemzően azt a kijelentést tette, hogy „tudtam azt, hogy ebből baj lesz, de az egész városban ezt csinálják minden üzletben.") ' R. Lajos terhelt javára enyhítő körülményként kell értékelni büntetlen előéletét, valamint megbánó magatartását. Ezek a körülmények azonban a bűncselekmény-sorozatra, valamint a terhelt vezetőhelyettesi beosztására figyelemmel, a Btá. 55. §-ának alkalmazását nem indokolhatják. A XX. sz. büntető elvi döntés iránymutatást adott arra nézve is, hogy merőben téves lenne az az ítélkezési gyakorlat, amely minden első ízben bűncselekményt elkövető személyt a felfüggesztés kedvezményében részesítene. Rámutat továbbá arra is, hogy a felfüggesztés kedvezményére való érdemesség megállapításának alapjául szocialista társadalmunk értékítélete szolgál ; úgyszintén kiemeli, hogy a felfüggesztés kedvezményére általában érdemesnek nem tekinthetők a fokozottabb társadalmi veszélyességű bűntettek elkövetői. Nem kétséges, hogy a terhelt és társainak cselekménye — elharapódzottságára is figyelemmel — fokozottabb társadalmi veszélyességű. Bűncselekményükkel nemcsak a társadalmi tulajdont károsították, hanem a dolgozókat is, akik vásárlásaik során legtöbbször fel sem ismerték az elkövetett visszaéléseket s nem volt módjukban ellenőrizni a kiszolgálás helyességét. Ilyen körülmények között pedig nem lehet döntő jelentőséget tulajdonítani a felfüggesztés kedvezményére való érdemesség vizsgálatánál a Legfelsőbb Bíróság határozatában is kiemelt annak a ténynek sem, hogy a terhelt 1954. és 1955. évben jó munkájáért kitüntető okleveleket nyert. Mindezekre figyelemmel az elnökségi tanács — az alaposnak talált törvényességi óvás folytán — megállapította, hogy R. Lajos terhelt javára a Btá. 55. § (1) bekezdésének alkalmazása törvényt sért, ellentétben áll a XX. sz. büntető elvi döntésben is kifejezésre juttatott büntetőpolitikánkkal és nem alkalmas az általános visszatartás célját biztosítani. (1960. V. 7. — B. törv. eln. tan. 523/1960.) 173