A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

tétele szerint minősülő, a társadalmi tulajdon sérelmére lopással ismételten elkövetett bűntettnek minősül. A terhelt egyik cselekménye (a nyilvánvalóan 200 Ft-nál kisebb értékű bélyegző eltulajdonítása) ugyan önmagában csak a BHÖ 494. pont (1) bekezdése alá eső szabálysértés, és csak a másik cselekménye (200 Ft-nál nagyobb* éríékű pulóver eltulajdonítása) valósít meg önmagában is bűntettet. A Legfelsőbb Bíróság 184. számú büntető kollégiumi állásfoglalásában is kifejezésre juttatott ítélkezési gyakorlat értelmében azonban ismételten elkövetett bűntettet kell megállapítani akkor is, ha — mint jelen esetben — az elkövető egyik társadalmi tulajdon elleni cselekménye 200 Ft-ot meg nem haladó, a másik pedig azt meghaladó kárt okozott. A kifejtettek szerint az eljárt bíróság törvényt sértett, amikor — a BHÖ 236/A. pontjának rendelkezésére és az eset körülményeire is tekintet nélkül — a terheltnek az ismételtség törvényi egységébe tartozó cselekményeit a BHÖ 236. pont (1) bekezdésének második mondata szerint minősítette, és a büntetés kiszabásánál a BHÖ 230. pontját alkalmazta. A büntetés kiszabása azonban a büntetésnek a BHÖ 230. pontja alapján — és nem a 232. pont (2) bekezdése alapján — történt kiszabásától eltekintve is, törvénysértő. Az eljárt bíróság a 2 bónap és 12 napi börtönbüntetést a Btá. 51. §-a (2) bekezdésének d) pontja alkalmazásával szabta ki a terheltre. Az adott esetben azonban — figyelemmel a terhelt büntetett előéletére, szeméhének és cselekményének fentebb kifejtett fokozott társadalmi veszélyességére — a Btá. 51. §-a alkalmazásának törvényes előfeltételei nem forognak fenn. Az eljárt bíróság tehát törvényt sértett, amikor a büntetés kiszabásánál a Btá. 51. §-a (2) bekezdésének d) pontját alkalmazta. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Bp. 227. §-a (1) és (4) bekezdése alapján a törvénysértés megállapítása mellett az óvással megtámadott ítéletet a cselekmény minősíté.-ére és a büntetés kiszabására vonatkozó i ész ében hatályon kívül helyezte, és a terhelt cselekményét a BHÖ 230. pontjában felvett, a 232. pont (2) bekezdés első tétele szerint minősülő, a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett lopás bűntettének minősítette és a terheltre új büntetést szabott ki. A büntetés kiszabásánál a Legfelsőbb Bíróság figyelemmel egyfelől a terhelt személyének és cselekményének a fentiek során már kiemelt társadalmi veszélyességére, valamint a súlyosító körülményeként értékelt büntetett előéletére, másfelől az eltulajdonított dolgok kisebb értékére, valamint a terhelt enyhítő körülményként jelentkező 20 éves fiatal korára, megbánására, s különösen beteges állapotára, úgy találta, hogy a bűncselekményére megállapított büntetés legkisebb mértéke felel meg bűnösségének, a bűnösségi körülményeknek és a Btá. 50. §-ában írt büntetési céloknak. Ezért a terheltet 6 hónapi börtönre ítélte. (1960. I. 12. — B. törv. I. 2783/1959.) 170