A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

zését kellő gondossággal — az átvett pénznek megfelelő zárt helyen való elhelyezésével — megakadályozhatta volna. Az eljárt bíróság tehát törvényt sértett, amikor a károsult földművesszövetkezet polgári igényét elutasította. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott ítéletnek a sértett polgári jogi igényét elutasító rendelkezését is hatályon kívül helyezte és a terheltet a sértettnek okozott kár megfizetésére kötelezte. (1960. IV. 12. — B. törv. I. 375/1960.) Társadalmi tulajdon gondatlan megrongálása bűntettében való bűnösség téves megállapítása. 121. A terhelt családjával együtt a tanyájáról bement a városba. 19 db sertését a sertésólba bezárva hagyta. A sertések a délelőtti órákban kitörtek az ólból, bementek az Állami Erdőgazdaság közeli erdejébe és ott túrással és taposással 780 Ft összegű kárt okoztak. A városi bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki a BHÖ 235. pontjában felvett, a társadalmi tulajdon gondatlan megrongálásának bűntettében, és ezért őt 3 hónapi börtönre ítélte, e büntetés végrehajtását azonban 3 évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Egyben arra kötelezte a terheltet, hogy az Állami Erdőgazdaságnak kártérítés címén 780 Ft-ot fizessen meg. A legfőbb ügyész az ítélet ellen törvényességi óvást emelt. — A törvényességi óvás alapos. Az eljárt bíróság álláspontja szerint a terheltnek, mint földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó embernek számolnia kellett azzal, hogy az őrizetlenül hagyott sertések hosszabb idő elteltével az ólból kitörnek és a szomszédos állami erdőbe mennek legelni. A terhelt gondatlanul járt el akkor, amikor a sertéseket az ólba nem kellő biztonsággal zárta be és a sertések őrzé&éről nem gondoskodott. Ezzel a gondatlansággal okozója lett annak, hogy a sertések az ólból kitörtek ós az állami erdőbe behatolva, a társadalmi vagyonban kárt okoztak. Az eljárt bíróságnak ez az álláspontja téves. A terhelt meg nem cáfolt védekezése szerint a sertések úgy törtek ki a bezárt ólból, hogy kinyomták az ól ajtajának a sarok-vasát. Az ügyben nem merült fel adat arra, hogy a sertések az esetet megelőzően már máskor is kitörtek volna az ólból. A terhelt tehát megfelelő körültekintéssel járt el akkor, amikor a tanyájából eltávozva a sertéseit éppen úgy, mint más alkalomkor az ólba bezárta. A tőle elvárható figyelem és előrelátás mellett nem számolhatott azzal, hogy a sertések az ól sarokvasát kinyomják. A sertéseknek az ólba történt bezárását mint földmíveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó ember — addigi tapasztalatai alapján — a távolléte idejére kellő biztonságot nyújtó megoldásnak tekintette. Ilyen körülmények között az sem 156