A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

szerűség ellenére kivételes esetben mégis kizárhatják. Ilyen esetben ... a terheltet fel kell menteni." Az adott esetben a büntethetőség kizárásának ezek a feltételei kétségkívül megvoltak. A terhelt a bolt szeszesital készletének a kiöntésével az italt követelő tömeg indulatainak az elszabadulását, s az azzal együttjáró rendbontást és erőszakos cselekményeket kívánta megakadályozni. Ettől a céltól vezetve, a cselekményét nyilvánvalóan abban a feltevésben hajtotta végre, hogy azzal a közérdeket szolgálja, s így a cselekményét a társadalomra veszélytelennek hitte. Azt ugyan bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy a köz alapvető érdekét fenyegető veszély másként nem volt elhárítható, ezért a Btá. 16. § alkalmazására nem kerülhet sor. Ámde a fentebb vázolt rendkívüli körülmények között a szeszesital kiöntése nem volt veszélyes a társadalomra. Ezért a terheltet az idézett elvi döntés értelmében bűncselekmény hiányában fel kellett menteni. Törvényt sértett tehát az eljárt bíróság, amikor ennek ellenére a terhelt bűnösségét megállapította ós vele szemben büntetést szabott ki. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Bp. 227. §-a (1) és (4) bekezdése alapján a megtámadott ítéletet — a törvénysértés megállapítása mellett hatályon kívül helyezte és a terheltet az ellene emelt vád alól a Bp. 180. §-ának b) pontja alapján bűncselekmény hiányában felmentette. (1960. IV. 5. — B. törv. I. 323/1960.) Törvénysértő felmentés a társadalmi tulajdon hanyag kezelésének bűntette alól. A kártérítés kérdése. 120. A terhelt a P.-i Körzeti Földművesszövetkezet felvásárlója, a férje pedig a Z.-i földművesszövetkezeti italbolt vezetője volt. A P.-ben lakó terhelt a felvásárlásokat Z. községben végezte, ahol az italboltban a férjének is szokott segíteni. A terhelt 1959. március 3-án tojásfelvásárlás céljára 3000 forint ellátmányt vett fel a szövetkezettől. Ezt az összeget a férje által vezetett italbolt söntéshelyiségében levő szekrény polcára tette, ahol italbolti bevételt nem szoktak tartani. Ugyanabban a helyiségben aznap szövetkezeti ülés volt, s emiatt a terhelt és a férje csak késő éjjel zárta be az italboltot. A terhelt az éjszakát az italbolt épületében erre a célra fenntartott szobában töltötte a férjével. Másnap reggel a terhelt észrevette, • hogy a pénz a szekrényből eltűnt. A bejárati ajtón nem volt nyoma, hogy idegen személy járt volna a helyiségben, a nyomban megtett feljelentés után a helyszínre érkezett rendőrség azonban azt állapította meg, hogy az épület üresen álló ós a söntéssel ajtóval összeköttetésben levő helyiségen keresztül hatolhatott be a söntésbe az ismeretlen tettes. A járásbíróság ítéleti megállapítása szerint igazolást nyert, hogy a terhelt csak Z. községben végezhetett felvásárlást, és a szövetkezet részéről nem volt semmi előírás arra nézve, hogy a felvásárló az ellátmányt hol 153