A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

tartsa, s a szövetkezet a terhelt részére a pénz tárolására alkalmas kazettát nem biztosított. Megállapította a járásbíróság azt is, bogy a nyomozati iratok adatai igazolták azt, bogy a pénz betörés útján veszett el az italboltból. Mindezekből a járásbíróság azt a következtetést vonta le, hogy a terhelt azzal a cselekményével, hogy a felvásárlási ellátmányt a felvétel napján a felvásárlási székhelyén dolgozó férje munkahelyén levő szekrényben helyezte el, a pénz kezelésével kapcsolatban hanyagságot, gondatlanságot, nem tanúsított, így ezzel a cselekményével — miután egyébként nem volt megszabva, hogy a pénzt hol kell tartania — bűncselekményt nem követett el. A sértett földművesszövetkezet polgári jogi igényét a járásbíróság azért utasította el, mert a kár a terhelt magatartásától függetlenül, harmadik személy el nem hárítható magatartása következtében keletkezett, s ennélfogva a terhelt mentesül a kártérítési kötelezettség alól. — Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az ítéleti ténymegállapítással ellentétben a nyomozati iratok között nincs adat arra nézve, hogy az italboltban valóban betörés történt. A rendőrségi helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyv szerint a nyompzó hatóság erőszakos behatolásra utaló nyomot nem észlelt; az italbolt külső ajtajának lakatja és zárszerkezete, valamint a belső ajtó sértetlen volt, az ajtón ujjnyomokat nem találtak. A jegyzőkönyv szerint az italbolt épületét sűrű vasrácsok biztosítják, s az ablakokon való behatolás és kijutás azért is lehetetlen volt, mert a vasrácsok sértetlenek maradtak. A járásbíróságnak az ismeretlen tettes mikénti behatolásával kapcsolatban tett, a helyszíni jegyzőkönyv erre vonatkozó adataira utaló megállapítása iratellenes. Ilyen megállapítás a helyszíni szemléről felvett rendőrségi jegyzőkönyvben nincsen. A járásbíróság megállapításával ellentétben tehát a nyomozati iratok adatai egyáltalán nem nyújtanak kellő alapot annak alátámasztására, hogy a pénz valóban betörés útján veszett el az italboltból. Az ítéleti tényállás hiányos is annyiban, hogy a járásbíróság — a terhelt idevonatkozó vallomását figyelmen kívül hagyva — nem állapította meg tényként, hogy a szekrény, amelybe a terhelt az ellátmány-pénzt tette, nem volt bezárható. Mindezekre figyelemmel a járásbíróság tévesen állapította meg, hogy a terhelt a szóban forgó pénzösszeg kezelését, elhelyezését illetően hanyagságot, gondatlanságot nem tanúsított. A terhelt — a mindenkire kötelező gondosságnál fogva — az elszámolásra átvett társadalmi tulajdonban levő pénzösszeget mások által könnyen el nem érhető helyen és a kellő őrzést biztosító módon köteles elhelyezni és tartani. E kötelességét miben sem érintette az eljárt bíróság ítéletében kiemelt az a körülmény, hogy a pénz tartásának helyére és módjára nézve a szövetkezet részéről előírás nem volt, továbbá, hogy a szövetkezet a pénz 154