A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Az ítéletekből és a bizonyítás anyagából kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a pénztárgépet nemcsak a terhelt kezelte, hanem a terhelt egyéb elfoglaltságai alkalmával a népbolt más alkalmazottai is dolgoztak a pénztárgépen. Ugyanez áll azokra a napokra is, amikor a terhelt szabadságon volt. Bár erre az eljárt bíróságok tényállást nem állapítottak meg, de a terhelt nyilatkozata és egyéb adatok alapján megállapítható, bogy a terhelt szabadság, valamint betegség folytán több napig távol volt munkahelyétől és ezen idő alatt is más kezelte a pénztárgépet. A szakértő ama megállapítása, hogy a terhelt pénztárossága előtti időben is történtek melléblokkolások, okszerűen arra engednek következtetni, hogy a terhelt távollétében egyes bolti alkalmazottak a melléblokkolásokat tovább folytatták. Maga a szakértői vélemény is rámutat arra, hogy 5191, 90 Ft értékben a melléblokkolások csupán feltételezhetők. Mint közvetett bizonyítékot említi az elsőfokú ítélet a terhelt anyagi és kereseti viszonyaihoz képest feltűnő költeke2ést. Abban a vonatkozásban azonban, hogy ez a feltűnő költekezés miben jutott kifejezésre, mikor, mit és mennyiért vásárolt, erre nézve tényállást nem állapított meg az elsőfokú bíróság. A feltűnő költekezésre még csak bizonyítékot sem jelöl meg az elsőbíróság. A fellebbviteli bíróság idevonatkozóan megemlíti T., V. és K. tanúk nevét, mint akiknek vallomása bizonyítja a feltűnő költekezést. A tanúk közül T. akként nyilatkozott, hogy a terhelt fizetéséhez viszonyítva nagyon költekezett, „konyhabútort, asztal tűzhelyet és több mindent vásárolt". A földművesszövetkezeti bútorüzlet igazolása szerint a terhelt a konyhabútort 1957. december 31-én vásárolta. Nem vitás, hogy akkor a terhelt még nem állott a népbolt alkalmazásában, így a konyhabútor árának kiegyenlítéséhez szükséges pénzt nem sikkaszthatta a népbolt pénztárából. Az ugyancsak a feltűnő költekezésre bizonyítékként megnevezett V. csupán annyit vallott, hogy az egyik vevő figyelmeztette, hogy a terhelt milyen feltűnően költekezik. Semmit nem mond ez a tanú arról, hogy az említett vevő szerint miben állott a feltűnő költekezés, továbbá a terhelt mikor, mit és mennyiért vásárolt. Végül K. tanú azt vallotta, hogy 1958 tavaszán feltűnt neki, hogy a terhelt nagyon költekezik, így például hármasszekiényt akart venni. Ez a tanú sem mond semmi közelebbit a feltűnő költekezés alátámasztására. Az, hogy a terhelt hármasszekrényt akart venni, még nem jelenti azt, hogy a terhelt rendelkezett nagyobb pénzösszeggel, vagy ilyent rövid idő alatt elő tudott volna teremteni. Egy fiatal leánynál természetes, hogy tervei vannak bútor vételére is, de ennek csupán tervezése — időpont megjelölése nélkül — kellő következtetési alapot nem ad annak megállapítására, hogy nagyobb pénzösszeggel — éspedig jogtalanul szerzett — pénzösszeggel rendelkezik. 123