A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A most ismertetett közvetett bizonyítékok nem adnak tehát kellő alapot annak megállapítására, hogy a terhelt az általa elismert összegnek többszörösét sikkasztotta el. Az okozott kár helyes megállapítása lényeges a büntetés kiszabásánál, mert a büntetésnek a Btá. 50. § (2) bekezdése szerint az okozott sérelemhez is igazodnia kell, már pedig társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény esetében az okozott sérelem a kárösszegben jut kifejezésre. A fellebbezési bíróság a terhelt terhére súlyosító körülményként értékelte a kár nagyobb mérvét. Azt azonban, hogy mekkora ez a kár, azt a másodfokú bíróság nem jelöli meg. Márpedig ahhoz, hogy a kár nagyobb mérvét súlyosító körülményként lehessen értékelni, előbb valóban meg kell állapítani legalábbis hozzávetőlegesen, hogy mekkora az a kár. Egyik eljárt bíróság sem mondta ki azt, hogy a teljes pénztárhiányt írja büntetőjogi értékelés szempontjából a terhelt terhére, így tehát a kimutatott pénztárhiány sem tekinthető teljes összegében a terhelt által a társadalmi tulajdonban okozott sérelemnek. A fellebbezési bíróság az elsőbírói ítéletnek a terheltet a polgári jogi igényben marasztaló részét megváltoztatta és sértettet polgári jogi igényével polgári perre utasította. E döntését a fellebbezési bíróság is azzal indokolta, hogy a terhelt kártérítési kötelezettségének mértékét nem lehet megnyugtatóan megállapítani. Kétségtelen, hogy a polgári jogi felelősség alapját képező kárösszeget egész pontosan kell megállapítani, míg a büntető jogi felelősség alapját képező kár összegének megállapításánál hozzávetőleges kár-összeg megállapítása is elfogadható, de ilyen hozzávetőleges kárösszeg megjelölése esetén is összegszerűen kell meghatározni a felelősségrevont személy terhére büntető jogüag értékelést nyert kárösszeget, megjelölve azt, hogy a megállapított összeg hozzávetőleges kárösszeg. A hivatkozott ítéletek azonban ilyen vonatkozásban sem jelölték meg a terhelt terhére értékélt általa a társadalmi tulajdonban okozott sérelmet. A Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok ítéleteinek tényállását megalapozatlannak találta. Megalapozatlan, hiányos és iratellenes tényállásra alapított ítéletek törvénysértőek. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság elnökének alapos törvényességi óvása folytán a Legfelsőbb Bíróság a hivatkozottítéleteket a Bp. 227. § (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte és az iratokat új eljárásra az elsőfokon eljárt járásbírósághoz visszaküldte. (1959. IX. 28. — B. törv. III. 1489J1959.) Társadalmi tulajdon sérelmére zártöréssel elkövetett sikkasztásnál vizsgálni kell, hogy a lefoglalt ingóságok nem mentesek-e a végrehajtás alól. 101. A terhelt 6 hold állami tartalékföldön gazdálkodó földműves. Ellene dr. Sz. 200 Ft. ügyvédi költség és járulékai behajtása iránt végre124