A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

bíróság elítéli-e. Következtetési alap lehet az elkövetőnek — személyektől függetlenül — a kérdéses ügyben játszott szerepe. A jelen esetben ilyenre sincs adat, mert a korábbi bűncselekmény sértettje nem a terhelt volt és nem is a TÜZÉP vállalat, amelynek ő telepvezetője, hanem tőle teljesen független és különálló vállalat — a Sütőipari Vállalat. Nem volt tehát jelentősége terhelt szempontjából annak, hogy a sértett vállalat milyen kártérítést kap és hogy kap-e egyáltalán. — A kifejtettek szerint nincs olyan alap, amelyből kiindulva, megállapítható volna terhelt részéről a megtévesztési szándék fennforgása". A legfőbb ügyész a megyei bíróság ítélete ellen törvényességi óvást emelt. Az óvás szerint törvényt sértett a megyei bíróság, mikor a fenti indokolás alapján a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. — Az óvás alapos. A sz.-i megyei bíróság idézett indokolása téves, ugyanis a hamistanúzás bűntettének elkövetésénél nem feltétlenül szükséges az elkövető részéről a megtévesztési szándók, s ennek vizsgálata az eljárás során szükségtelen. A hamistanúzás bűntettét elkövetők különböző okokból — a terhelt javára vagy terhére — a hatóság félrevezetésére törekszenek — az okok azonban a bűnösség megállapítása szempontjából közömbösek. A Legielsőbb Bíróság azonban nem osztja az óvásban kifejtett azt az álláspontot sem, amely szerint jelen esetben a BHÖ 190. pont (1) bekezdésbe ütköző hamistanúzás bűntette valósult meg. A terhelt 1958. február 21-én tekintette meg a már megnevezett személyekkel a rendőrség által bűnjelként lefoglalt tárgyakat, ezek közül csupán néhány volt, amelyeknek értékére mint TÜZÉP szakembernek nyilatkoznia kellett. A bűnjelek értékére vonatkozó nyilatkozatokat Írásban adták át a nyomozó hatóságnak. A nyilatkozatok nem tartalmazták a megtekintett bűnjelek új vagy használt voltát, csak a megnevezést, a méreteket, valamint a megállapított értéket. A terheltet az említett bűnügyben 1958. július 4. napján hallgatták ki tanúként a bűnjelek értékére vonatkozóan. Ezen a tárgyaláson oly módon nyilatkozott, hogy a nyomozás során már megállapított árak új áruféleségekre vonatkoznak, de volt a bűnjelek között használt is, s ezeknél levonandó a használati fok. Vallomása szerint a használt áru a megállapított áraknak csak egynegyedét éri. A B. II. 103/1958/4. sz. jegyzőkönyv értelméből kitűnően a nyomozás során készített írásbeli nyilatkozatok ismertetése után a terhelt végül úgy foglalt állást, hogy az árakra vonatkozó véleményét a tárgyaláson mondottak szerint korrigálta, arra tekintettel, hogy az igazolásban nem a ténylegesen megtekintett tárgyak ériéke lett felvéve, hanem a TÜZÉP-telepi új ár. A nyomozás során adott nyilatkozatok nem minden kétséget kizáró voltából, abból, hogy a terhelt a nyomozati nyilatkozatot követően négy és 110