A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Hamistanúzás /. Hamistanúzás bűntetténél nem szükséges az elkövető részéről a megtévesztési szándék. II. A szándékos hamistanúzás bűntettének elhatárolása a gondatlanságból elkövetett hamistanúzás bűntettétől. 91. Az ítéleti tényállás r Sz. J. terhelt a t.-i járásbíróság előtt, B. II. 103/1958. sz. alatt lopás bűntette miatt M. J. és 4 társa ellen folyamatban volt bűnügyben az 1958. évi július hó 4. napján tartott tárgyaláson, az ügy lényeges körülményeire — az eltulajdonított fűrészáruk értékére — vonatkozóan hamis vallomást tett. Az említett bűnügyben, a nyomozás során a rendőrség felhívására, Sz. J. terhelt, mint a t.-i TÜZÉP vezetője, V. T. a TÜZÉP adminisztrátora és R. A. a t.-i Sütőipari Vállalat igazgatója, a bűnjelként lefoglalt fűrészárut és egyéb anyagokat a kiskereskedelmi ár szerint felértékelték és erről a rendőrségnek írásban nyilatkoztak. A tárgyaláson a bíróság Sz. J.-t tanúként hallgatta meg, aki a hamistanúzás következményeire való figyelmeztetés után nyilatkozatát a nyomozás során tett írásbeli nyilatkozattól eltérően akként tette meg, hogy a nyomozás során helytelenül állapította meg a TÜZÉP áruk értékét, mert azok az árak új TÜZÉP árukra vonatkoztak, míg a bűnjelként lefoglalt ingóságok 75%ban elhasználtak ós értékük ezért csupán a nyomozás során megadott értéknek negyede. Sz. J. nyilatkozatára tekintettel, a bíróság a lefoglalt bűnjeleket megtekintette, megállapította, hogy azok egy szál deszka kivételével újak, az egy szál deszkát viszont már a nyomozás során csökkentett értékben tüntették fel. A járásbíróság bűnösnek mondta ki Sz. J. terheltet hamistanúzás bűntettében. A járásbíróság ítélete ellen a terhelt fellebbezést jelentett be a bűnösség megállapítása miatt, felmentés végett. A megyei bíróság ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, a terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. A megyei bíróság felmentő ítéletét a következő indokolással támasztotta alá : ,,A hamistanúzás bűntettének tényállási eleme az elkövető részéről megnyilvánuló megtévesztési szándék fennforgása. Erre a szándékra különböző körülményekből lehet az egyes esetekben következtetni. Ilyen következtetési alapként vehető számításba — többek között az elkövetőnek azokkal a személyekkel fennálló esetleges kapcsolata, érdekeltségi viszonya, akikre vonatkozóan a vallomást megteszi. Ilyen összeköttetés terhelt és a B. 103/1958. sz. ügyben szerepelt vádlottak között nem állott fenn, terheltnek semmiféle érdeke nem fűződött ahhoz, hogy a kérdéses személyeket a 109