Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

92 tást bűncselekménnyé minősítené — nem gondolva itt természetesen azokra az esetekre, amelyekben valamely további jogsértő eredmény, pl. a társadalmi tulajdon károsodása a büntetőjogi felelősség alapja. 2. Általában minden önkényes kilépést és igazolatlan munkamulasztást, olyannak lehetne minősíteni, mint amely az előidézett kieséssel a tervet akármilyen elenyészően csekély mértékben, de mégis bizonyos mértékben veszélyezteti. Nyilvánvaló azonban, hogy a törvény a tervnek nem ilyen természetű — minden esetben fennforgó — veszélyeztetésére gondol. Ez esetben szükségtelen lett volna ezt külön tényállás-elemként kiemelnie. A helyes értelmezés szerint a tervnek ezen túlmenő, valamely konkrét vonatkozásban megállapítható veszélyeztetéséről van itt szó. Ezért általában nem kerülhet sor a BHÖ. 240. pontban felvett tervveszélyeztető bűntett megállapítására olyan esetben, amikor a munkakiesés nem jelent számbavehető hátrányt az üzem működésében, sőt akkor sem, amikor a munkakiesést az üzemi viszonyok mellett, a munkaszervezés rendes menetében minden nehézség nélkül pótolni lehet. A terv veszélyeztetésének megállapításánál figyelemmel kell lenni arra is, hogy az adott esetben mennyiben lehet a fegyelmet sértő magatartásnak olyan kihatásaitól tartani, amelyek a munkafegyelemnek — a konkrét esetén túlterjedő — általános lazítására vezethetnek. Mindezen vonatkozásokban a bíróságnak a bizonyítékok mérlegelésének általános szabályai szerint,,az összes körülmények körültekintően gondos értékelésével kell a megfelelő következtetéseket levonnia. 3. Gyakran előfordul, hogy a dolgozó a M. T.-ben részére biztosított jogokkal kívánt élni és csupán a jog érvényesítéséhez előírt módot nem tartotta be. Ennek oka nem egyszer az üzemvezetőség helytelen, a dolgozók jogait kellően figyelembe nem vevő eljárásában keresendő. Vannak olyan esetek is, amikor a dolgozót olyan munkára, annak olyan módon, időben, helyen vagy mennyiségben való elvégzésére! kötelezték, ami ellentétes a M. T. szellemével, sőt kifejezett rendelkezéseivel. Ha ilyenkor a dolgozó a M. T.-ben előírtaktól eltérő módon jár el, ezzel a munkafegyelmet ugyancsak sérti, eljárása megfelelő esetben a BHÖ. 240. pontban körülírt kötelességmegszegését is jelentheti, sőt a terv megvalósításának veszélyeztetését is eredményezheti, tehát bűncselekmény tényállását is megvalósíthatja. Nem lehet azonban kétséges hogy az ilyen esetek túlnyomó részében vagy a Btá. 56. §-át, vagy legalábbis 14. §-ának (2) bekezdését kell majd alkalmazni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ilyen esetekben a cselekmény társadalmi veszélyessége általában elenyészően csekély, illetve a dolgozó méltányolható körülménynél fogva nem gondol veszélyeztető jellegű cselekményének társadalmi veszélyességére. Hasonlóan kell megítélni általában az olyan eseteket is, amelyekben a dolgozónak egyébként fegyelemsértő mulasztása valamely más, rendkívüli személyi oknál fogva mutatkozik — ha nem is igazoltnak, de — jelentős mértékben menthetőnek. Bár önmagától értetődő, mégis a teljesség érdekében külön kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bűnösség megállapítása bűncselekmény hiányában egyáltalában szóba sem jöhet, ha a munkából elmaradást az ide vonatkozó szabályok szerint nemcsak menthetőnek, hanem egyben igazoltnak is kell tekinteni. Ilyen esetekben ugyanis munka teljesítésére irányuló kötelesség jogszabály szerint nincs. 173. 416. A termelőszövetkezet tagjának munkafegyelem-sértése nem valósíthat meg tervbűncselekményt. A termék vagy termény előállítására vonatkozó kötelesség szándékos megszegésével — egyéb előfeltételektől itt nem beszélve — csak az követhet el tervbűntettet, akinek ez a kötelessége jogszabályon vagy jogszabály értelmében kiadott hatósági intézkedésen alapszik.