Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

Btá. 14., 15. §§ 19 26. A munkaviszonynak önkényes kilépéssel való megszüntetésével elkövetett tervbűntett esetén a Btá. 14. §-a alkalmazásának a lehetősége. 173. Részletesen : BHÖ 237—252. pontjánál közölt VI. sz. büntető elvi döntés 3. pontja. 27. A Btá. 14. §-ának helytelen alkalmazása. A vádlott acetonos keverékű gumiragasztóval nyílt láng mellett dolgozott. A ragasztóanyag tüzet fogott és ettől a műhely is leégett. Az elsőbíróság elfogadta a vádlottnak azt a védekezését, hogy nem volt tisztában az acetonos keverékű gumiragasztó vegyi természetével, azaz nem tudta, hogy ez az általa használt gumiragasztó gyúlékony anyag, mert erre őt senki nem oktatta ki. A vádlottat, védekezésére figyelemmel, az elsőbíróság a Btá. 14. §-ának (1) bekezdése alapján felmentette. A Btá. 14. §-a (1) bekezdésének alkalmazásáról azonban ebben az esetben nem lehet szó. A vádlott védekezése szerint nem cselekménye társadalmi veszélyességét illetően volt téves feltevésben, hanem ténybeli tévedésben volt. Ha ez a tévedés megállapítható is volna, ez is csak a Btá. 13. § (2) bekezdésének alkalmazására nyújthatna alapot. Nevezetesen, ha elfogadható volna is, hogy a vádlott a gumiragasztó tűzveszélyes voltát nem ismerte (efelől ténybeli tévedésben volt), akkor is meg kellene állapítani, hogy nem fejtette ki a tőle elvárható figyelmet és körültekintést. Minden dolgozótól el lehet és kell ugyanis várni annyi figyelmet és körültekintést, hogy az általa használatba vett, különösen pedig a korábban nem használt és nem ismert anyagok természete felől tájékozódjék. 143. 28. A helyi hatóság elnéző magatartása nem mentesiti az üzérkedőket a büntetőjogi következmények alól. 905. Részletesen : BHÖ. 265/cj pontnál. 29. Az a körülmény, hogy valamely bűncselekményt megvalósító eljárás bizonyos körben szokásként is jelentkezik, önmagában nem lehet alapja a Btá. 14. §-a (2) bekezdése alkalmazásának. 303. Jogos védelem 15. § 30. A jogos védelem megállapításának előfeltétele az arányosság, nevezetesen az is, hogy az a sérelem, amelyet az elhárító cselekmény okoz, ne legyen aránytalanul nagyobb, mint amit az elhárítani kívánt jogtalan támadás előidézett volna. Az élet ellen irányuló támadás esetében az arányosság kérdése nem merül fel. Körültekintő gondossággal kell azonban vizsgálni, hogy egyrészt a támadás valóban a megtámadott élete ellen irányult-e, másrészt, hogy a védelmi cselekményre olyan mértékben, ahogyan az megvalósult, valóban szükség volt-e. Minden olyan feltételezést hangsúlyozottan ki kell zárni, amelyre a tényállás nem nyújt kellő támpontot. B. K. 63. 31. Mit kell érteni a jogtalan támadás elhárításához szükséges cselekményen és a védelem szükséges mértékének felindulásból való átlépésén. A jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása a Btá. 15. § (1) bekezdése értelmében csak akkor büntethetőséget kizáró ok, ha a bűncselekmény képét mutató cselekményre szükség volt a támadás elhárításához. Annak megállapításánál, hogy a támadás elhárításához szükség volt-e valamely bűncselekmény tényállását megvalósító eljárásra, egyrészt azt kell vizsgálni, hogy a támadást csak ilyen cselekmény elkövetése útján lehetett-e elhárítani, másrészt pedig azt, hogy az elhárítás céljából elkövetett cselekmény nem 2*