Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

20 Btá. 15., 16. §§ idéz-e elő nagyobb sérelmet, mint amilyet előidézett volna az elhárítani kívánt támadás (arányosság). A személy elleni támadások közül kiemelkedő jelentőségűek az élet ellen irányulok. Az élet elleni támadás esetén is fennállhat annak lehetősége, hogy az elhárítás megtörténhetett volna bűncselekmény elkövetése nélkül is. Az arányosság kérdésének azonban az ilyen támadás esetén nem lehet jelentősége, mert amikor az élet ellen intéznek támadást, nem lehet szó arról, hogy az elhárító cselekmény aránytalanul nagyobb sérelmet okozzon, mint amilyennek előidézésével á támadó cselekmény fenyeget. Az élet elleni támadásokon kívül azonban egyéb esetei is lehetnek a személy ellen irányuló támadásoknak. Ezeknél, valamint a javak ellen irányuló támadásoknál már különös jelentőséget nyer az arányosság kérdésének vizsgálata. A Btá. 15. § (2) bekezdése szerinti büntethetőséget kizáró ok akkor áll fenn, ha a védelem szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl az elkövető. A menthető felindulásból való túllépés megállapításához nem elég az a szubjektív körülmény, hogy a felindulást kiváltó ok nem róható az elkövető terhére, hogy a sértettnek vagy másnak jogellenes magatartása váltotta ki a felindulást. A menthetőségnek ilyen értelmezése esetén elmosódnék a határ a BHÖ. 353. pont (2) bekezdésében szereplő erős felindulás és a Btá. 15. § (2) bekezdésében foglalt menthető felindulás közt. A BHÖ. 353. pont (2) bekezdésében említett erős felindulás ugyanis szubjektíve szükségképpen menthető, ehhez képest a Btá. 15. § (2) bekezdése szerinti menthető felindulásnak csupán szubjektív fogalomként való értelmezése esetén a BHÖ. 353. pont (2) bekezdésének megfelelően megvalósuló minden konkrét eset egyben a Btá. 15. § (2) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok megállapítására kellene, hogy vezessen. Nem kétséges, hogy a Btá. a BHÖ. 353. pont (2) bekezdésének rendelkezését így tárgytalanná tenni nem akarta. A szocialista jogi szemlélettel merőben ellentétes volna, hogy a menthető felindulás címén a büntető igazságszolgáltatás a menthető felindulás által motivált korlátlan megtorlási vágynak szabad utat engedjen. Ehhez képest a törvényességi tanács elvi állásfoglalása szerint a védelem szükséges mértékének menthető felindulásból való túllépése a Btá. 15. § (2) bekezdése szerinti hatállyal csak akkor állapítható meg, ha e túllépésnek fenti szubjektív elemén kívül fennáll az az objektív előfeltétel is, hogy a túllépésnek módja, mérve is az adott helyzetben menthető legyen, így a túllépésnek módja és mérve a menthető felindulással arányosságot mutasson. 304. Végszükség 16. § 32. Törvénysértő a felmentés végszükség címén, ha a vádlott hibájából keletkezett a veszélyes helyzet. Az elsőfokú bíróság törvénysértéssel mentette fel a vádlottat a társadalmi tulajdon megrongálása által elkövetett bűntett vádja alól végszükség címén. Az kétségtelen, hogy a vádlott végszükségben volt. A Btá. 16. § (2) bekezdésé szerint azonban az elkövető csak akkor mentesül a végszükségben elkövetett bűntett következményei alól, ha a veszély előidézése terhére nem róható fel. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint pedig a veszély előidézése, a vádlottnak felróható. 1094.