Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

192 Ehelyett az elsőbíróság azt a megállapítást tette, hogy a vádlott azokat a kijelentéseket használta, „amelyeket a tanúk a tárgyaláson feltártak". Ez a megjelölés a tanúvallomások közötti eltérések folytán teljességgel határozatlan. Megfelelő határozott, világos és teljes tényállás hiányában pedig az elsőbíróság ítélete felülbírálásra nem alkalmas. 898. 822. A bíróság hivatalból is köteles felderíteni az ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró tényeket. 713. 823. A tényállást a bűncselekmény minősítését és a büntetés mértékét érintő körülményekre is kiterjedő teljes alapossággal tisztázni kell. A tényállást nemcsak a bűnösség, valamint a büntethetőség kérdésében való állásfoglalás szempontjából szükséges keretben kell tisztázni, hanem ugyanígy tisztázni kell az esetnek mindazokat a körülményeit is, amelyek a bűncselekmény törvényszerű minősítése, valamint a büntetés megfelelő kiszabása szempontjából lényegesek. 325. 824. Az ítéletnek hatályon kívül helyezése a bizonyítási anyagnak nem kellő alapossággal történt megvizsgálása miatt. A Bp. 177. §-a szerint a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. Ahhoz azonban, hogy a benső meggyőződését helyesen kialakíthassa, tisztáznia kell mindazokat a körülményeket, amelyekből alaposan történhetik következtetés a tényállás jelentős részeire vonatkozólag. Minél inkább merülnek fel az eljárás során szembenálló olyan adatok, szempontok, amelyek ellentétes lehetőséget látszanak alátámasztani, annál fokozottabb mértékben, annál elengedhetetlenebbül szükséges a rendelkezésre álló és felderíthető bizonyítási anyagnak körültekintő alapossággal való maradéktalan kimerítése mindazokban a vonatkozásokban, amelyekben az anyagi igazság felderítését előmozdító ténykörülmények további tisztázása várható. Csak az ilyen eljárás biztosítja a konkrét ügy sajátosságaiba való komoly elmélyedést, végső eredményében az anyagi igazság érvényre jutását, annak meggyőző erővel kifejezésre juttathatását, általában törvényességét. 373. 825. A vádlott elmeállapota tisztázásának törvénysértő mellőzése. A 8/1954. (IX. 1.) I. M. sz. rendelet 16. §-ának előírása szerint, ha adatok mutatnak arra, hogy a terhelt elmebetegségben vagy öntudatzavarban szenvedett vagy szenved, elmeállapotát két orvosszakértővel kell megvizsgáltatni. A védő által csatolt hatósági orvosi bizonyítványban elmezavarra utaló megállapítás van. Ehhez képest el kellett volna rendelni a vádlott elmeállapotának orvosszakértői megvizsgálását. 914. 826. A tényállás teljes felderítéséhez szükséges bizonyítást mellőző ílélel hatályon kívül helyezése. A Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság ítéletét törvényességi óvás folytán hatályon kívül helyezte. Az ítélethozatalt megelőző tárgyaláson a védelem indítványozta, s a közvádló sem ellenezte, hogy a vádlottat elmeorvos-szakértők vizsgálják meg. A járásbírósági ítélet indokolásából kitűnik, hogy a vádlott a tárgyaláson orvosi igazolásokat mutatott fel, melyekből az volt megállapítható, hogy súlyos idegbajban szenved. A járásbíróság mellőzte az orvosszakértők meghallgatását, s ehelyett maga tett olyan megállapításokat, amelyek ítélkezés alapját orvosi szakképzettség nélkül nem képezhették. Igen jelentős kérdés, hogy a vádlott valóban szenved-e olyan betegségben, amely képtelenné tette őt cselekménye társadalmi veszélyességének felisme-