Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

BHÖ. 360—372. pontja 119 való az is, hogy mindhárman egymás testi sértésre irányuló szándékának kölcsönösen tudatában voltak. Ebből pedig a Btá. 28. § hivatkozott rendelkezéséhez képest következik, hogy az egy-egy terhelt által külön-külön végrehajtott bántalmazó tevékenység, e tevékenységek bármelyike által okozott testi sértés, úgyszintén e testi sertésnek objektív, szándékon túli következményként jelentkező gyógy tartama is, mint súlyosabb büntetőjogi elbírálást előidőző körülmény, a terhelteknek — mint több elkövetőnek — mindegyikére kihat. Bár tehát az adott esetben nem volt megállapítható, hogy a sértett 20 napon túl gyógyuló testi sérüléseit a három terhelt közül közvetlenül melyiknek bántalmazó tevékenysége okozta, azok okozóiul a Btá. 28. §-a értelmében mindhárom terheltet kell tekinteni. Éspedig mindhármukat mint tetteseket, mert hiszen a testi sértésre irányuló bántalmazással mindhárman tettesi tevékenységet fejtettek ki. A BHÖ. 367. pont szerinti minősítésről akkor lehet szó, ha a több bántalmazó között nincs a Btá. 28. §-ában foglaltak szerinti kapcsolat. 661. 502. Súlyos testi sértés helyett: szándékos emberölés kísérletének a megállapítása. 573. Részletesen 351. pontnál. 503. Az okozati összefüggés kérdése a halált okozó súlyos testi sértés bűntettével kapcsolatosan. A halált okozó súlyos testi sértés bűntettének megállapításához okozati összefüggés szükséges a bántalmazással okozott testi sértés és a halál között. Az okozati összefüggés akkor áll fenn, ha kétségtelenül megállapítható, hogy a bántalmazással okozott testi sértés indította meg vagy mozdította elő azt az okfolyamatot, ami a halál bekövetkezéséhez vezetett. A sértett testén szétszórtan, általában horzsolásos jellegű aránylag jelentéktelen sérülések voltak, amelyek életbenmaradása esetén 8 napon belül meggyógyultak volna. Ezek a sérülések nem hozhatók összefüggésbe a halál bekövetkezésével. Az elhalt verőere súlyosan elkeményedett és ez különösen nagyfokú volt a jobb koszorús verőérben. A hasonló szívelváltozásban szenvedő egyének sokszor valamilyen kisebb vagy nagyobb izgalom hatására, vagy enélkül is szívbénulás következtében hirtelen halnak meg. A sértetten talált csekély jelentőségű testi sérülések — ha azokat a dulakodás során is szenvedte el — ekként a halállal okozati összefüggésbe nem hozhatók. Ezen az alapon tehát a terheltek bűnössége nem volt megállapítható. A halált okozó súlyos testi sértés megállapításának másik alternatívája, ha a halál az egészség szándékos sértésének eredményeként következik be. A megállapított tényállásból azonban nem lehet olyan következtetésre sem jutni, hogy a terheltek felismerték volna, hogy a dulakodás, amelyet egyébként a sértett maga kezdeményezett, az ő egészségének sértését fogja eredményezni. Adott helyzetben ennek felismerése nem is volt tőlük elvárható. A járásbíróságnak az a következtetése, hogy a sértett halála a veszekedés által kiváltott izgalmi állapot folytán következett be, az orvosszakértői véleményre figyelemmel, alaposnak mutatkozik. Általános élettapasztalat szerint azonban hasonló összetűzések, illetve az ilyenek által kiváltott izgalmi állapotok nem szoktak ilyen, sőt még kisebb mérvű egészségsértést jelentő következményekkel sem járni. Következésképpen a terheltek rovására nem lehet azt sem megállapítani, hogy a sértett egészségét szándékosan avagy akár csak gondtalanul sértették volna. Ehhez képest nem tehetők felelőssé a halálos eredményért sem. 401. 504. Élet vagy testi épség veszélyeztetése minősített eseteinek elhatárolása a gondatlan súlyos testi sértéstől és gondatlan emberöléstől. 363. Részletesen BHÖ. 374-375. pontnál.