Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

114 BHÖ. 352., 353. pontjai emberölést (vagy ennek kísérletét), jelenthet ugyan súlyosító körülményt, nem vonhatja azonban maga után az életfogytig tartó, hanem csupán a 15 évi börtönt megállapító minősítést. 488. Szándékos emberölés erős felindulásból 353. pont 487. Az erős felinduláson alapuló enyhébb minősítés alapesetének nem feltétele, hogy a sértett okozza az erős felindulást. Az elsőfokú bíróság azért nem állapította meg a BHÖ. 353. pont (1) bekezdése szerinti erős felindulást, mert a két sértett egyike sem bántalmazta a vádlottat és egyébként sem tanúsított olyan magatartást, amely az erős felindulás felkeltésére alkalmas lehetett volna. Ez az álláspont téves. A sértettek ilyen magatartásának nem a BHÖ. 353. pontja (1) bekezdése szempontjából, hanem ugyanennek a pontnak a (2) bekezdése (a sértett jogtalan magatartása által előidézett erős felindulás) alkalmazásának kérdésében lehetne jelentősége. A BHÖ. 353. pont (1) bekezdése vonatkozásában közömbös, hogy az erős felindulást ki váltotta ki. Csupán az lényeges, hogy a felindulás oka nem az elkövetőben rejlik, hanem az az elkövetőn kívül fekvő okok hatásaként keletkezik akként, hogy e rajta kívül álló okok hatása az elkövető tudatát elhomályosítja, a gátló képzetek keletkezését megbénítja és a tettes az erkölcsileg is bizonyos mértékben menthető indulatban keletkezett szándékot rögtön, tehát még az indulat hevében, a körülményekhez képest rövid időn belül végrehajtja. Az adott esetben egy harmadik személy a vádlottat tettlegesen bántalmazta. Ez a támadás alkalmas volt arra, hogy az ideggyenge vádlottból az említett hatást kiváltsa. A vádlott az indulat hatása alatt rögtön cselekedett, ellentámadással válaszolt, majd a menekülő támadója után eredt, s amikor őt a vélt rejtekhelyén nem találta, ebben a heves, az üldözés és annak eredménytelensége által még fokozott indulatában hajtotta végre a sértettek elleni támadását. Éppen az a körülmény, hogy erre a legtávolabbi oka sem volt, mutat arra, hogy a vádlott ezt a cselekedetét is még a bántalmazás által felkeltett és értelmét elhomályosító indulat hatása alatt követte el. 857. 488. Szándékos emberölés esetében a vádlott nagyfokú félelemérzése is alapja lehet az erős felindulás megállapításának. A tanúvallomásokból leszűrhető, hogy a sértettől annak garázda és izgága természete miatt a községben általában féltek, s hogy a sértett nemcsak szóval szokott fenyegetőzni, hanem a tettlegességtől sem riadt vissza. A vádlott hazatérésekor kapott értesítést arról, hogy a sértett a gyengébb testalkatú öccsét a nap folyamán miként üldözte. Apjuknak kérésére magához vette a vasvillát és azzal az öccse elé ment, hogy őt hazakísérje. A vádlott az eset előzményei által alaposan indokolt félelemmel eltelve haladt a sötét utcán hazafelé az öccse társaságában, amikor a sértett eléjük került és feléjük fordult. Ez a félelem a sértett hirtelen megjelenése és feléje fordulása folytán a vádlottban fokozódott. Ez a hirtelen fokozódott félelem, megrettenés a vádlott öntudatát elhomályosítva, ítélő, felismerő és megfontoló képességének rendes kialakulását akadályozva, őt olyan erős indulatba hozta, hogy ennek hatása alatt a vasvillával a sértettre sújtott, s ezzel őt megölte. Cselekménye eszerint erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés. 321. 489. Nem minősíthető a sértett által előidézett erős felindulásban elkövetettnek a szándékos emberölés kísérlete, ha a vádlott jogtalan támadásának az eredményeként következett be a sértett — erős felindulást előidéző — magatartása.