Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1895-98. években hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye (Budapest, 1904)

s!) 1898. évi üzl. szab. 90. §-ának (2) 2. pontja pedig 7., illetve az ehhez tartozó I. póthatározmány szerint 14 napi határidőt megrenged a késedelmes szállításból eredő kártérítési igény bejelentésére : ez a rendelkezés, mint a felekre nézve a K. T. szabályánál fogva kedvezőbb, mindenesetre kötelező erővel bir. (1897. D. 907.) 167. Maximális szállítási határidők jelentősége. Az üzl. szab. 63. §-ának és ennek alapján a díjszabásnak a szállítási határidő tartamára vonatkozó rendelkezései csak azokat a legnagyobb (maximális) időtartamokat határozzák meg, melyeket a szállítási határidő meg nem haladhat. De az üzl. szab. 66. §. II. pontja szerint az átvevő (czimzett) jogosítva van az árunak a rendeltetési helyre érkezte után annak kiszolgáltatását követelni. Ha tehát az áru a rendeltetési helyre tényleg az üzl. szab.-ban meghatározott maximális szállítási határidő lejárta előtt érkezett is meg, a czimzett emiitett jogát a megérkezés után azonnal érvényesítheti és a vasút a 66. §'. 1. pontja értelmében az árut neki kiszolgáltatni köteles, a kiszolgáltatást tehát jogosan nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy a maximális határidő még le nem telt. Ennek az értelmezésnek helyességét megerősiti az üzl. szab. 69. §. b) pontjának rendelkezése is, mely szerint a vasút köteles a beigazolt költségeket megtéríteni,-ha az áru (átvétele és elvitele) az átvevőnek a megérkezésről történt értesítése alapján kellő időben megkisóreltetett, de meg nem történhetett. E szerint a vasút oly esetben, midőn a maximális szállítási határidő 8 nap, az áru azonban már a harmadik napon megérkezik, de azt csak a 7-ik napon adja ki a czimzettnek, mert az árura vonatkozó egészségi bizonyítvány közegei kezén elkallódott, felelős azért a kárért, mely az áruban azért állott be. mert nem mindjárt a megérkezés után, hanem csak négy nap múlva adatott ki. (1897. D. 284. Tábla: II. G. 82/97.) 168. Az áru elveszettnek tekintendő, K. T. 399. §. ha a vasút nem a czimzettnek, hanem más személynek adja azt ki, akin a feladó az áru vételárát behajtani nem képes. (1896. D. 510.)