Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1895-98. években hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye (Budapest, 1904)

84 161, Dijpótlék elévülése. Az üzl. szab. 61. §-ának 4. pontja szerint csak azok az igények évülnek el a fizetés napjától számított egy év alatt, melyek a díjszabás helytelen alkalmazásából vagy abból származnak, hogy a fuvardíjak és illetékek megállapításánál számítási hibák fordultak elő. Az üzl. szab. 53. §-a alapján követelhető dijpótlék azonban sem nem fuvardíj, sem nem illeték, hanem a feladó helytelen eljárásáért kikötött kötbér, az üzl. szab. 61. §-ának 4. pontja tehát erre egyáltalában ki nem terjed. Igaz, hogy e kötbért az üzl. szab. dijpótléknak nevezi, ennek a körülménynek azonban döntő jelentősége nincs, mert az elnevezés egymagában a dolog lényegén mitsem változtathat. Világos, hogy az üzl. szab. 53. §-ában emiitett dijpótlék nem jár a vasút valamely szolgáltatása fejében annak díjazásául, (ami a dij vagy illetéknek fogalmi kelléke) hanem magánjogi büntetés, mely a feladónak jogtalan eljárását sújtja. Ehhez képest a régi üzl. szab. birságnak nevezte azt, a dijpótlék kitétel pedig a berni egyezmény nyomán került az uj üzletszabályzatba. Bizonyos azonban, hogy a berni egyezmény nem akarta az uj elnevezés által a kérdéses fizetés jogi természetét megváltoztatni, mert az ahhoz tartozó végrehajtási határozmányok 3. §-a már pénzbirságnak mondja a dijpótlékot, ami a legvilágosabb jele annak, hogy dijpótlékot fuvardíjnak vagy illetéknek tekinteni nem lehet. De az üzl. szab. 61. §. 4. pontja az elévülést mindenkor a fizetés napjától számítja, tehát föltételezi, hogy a feladó vagy czimzett kelleténél többet vagy kevesebbet, tehát minden esetre valamit fizetett. A dijpótlék azonban akkor is jár, ha a hamis bevallás még a szállítás megkezdése előtt felfedezte; ' Ü, a vasút dijat nem érdemelt ki s igy az átutalt illeték fizetése sorra sem került. Ez is mutatja, hogy az idézett pontban szabályozott elévülés nem vonatkozhatik adijpótlékhoz. Ezzel szemben annak az érvnek, hogy a 32 évi elévülés ellenkezik a fuvarozási ügylet természetével, súlya lehet de lege feranda, de lege lata azonban kelleténél többet s ép azért semmit sem bizonyít. Mert viszás dolognak tűnhetik fel az is, hogy a vasút vagy más fuvarozó, ha a fuvardijat hitelezte, vagy be-