Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1895-98. években hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye (Budapest, 1904)
85 szedését elmulasztotta, annak befizetését 32 éven át követelhesse Azonban sem törvény, sem törvény erejű jogszabály nincs, mely kimondaná, hogy egy, illetőleg 3 év alatt a fuvarozásból eredő minden igény elévül. Csak bizonyos, az üzl. szab. vonatkozó szakaszában tüzetesen megjelölt követeléssel évülnek el ily rövid idő alatt. Következőleg a fuvarozásból eredő minden egyéb igényre nézve a rendes, vagyis a 32 évi elévülés alkalmazandó. Az üzl. szab. 53. §-ában emiitett dijpótlék tehát ép oly kevéssé évül el egy, illetőleg 3 év alatt, mint az ugyanazon szakasz szerint érvényesithető kártéritési igény. (1898. D. 23. Táblai II. G. 38/98.) 162. Kártéritési felelősség alapelve (vasúti.) I. Az üzl. szab. 75—77. £-ában foglalt szabályokhoz képest, melyek az 1892: XXV. tcz.-be iktatott berni egyezmény 30. és 31. czikkóvel megegyeznek s a most idézett t.-cz. 2. §-a szerint kötelező erővel birnak, de lényegileg nem térnek el a K. T. 398., 424., 425. §-aitól sem, a fuvarozási jognak a bizonyítási teher megosztására is döntő főelve az, hogy a kár iránti felelősség nem a vétkességnek, illetőleg a vétkesség igazolásának, hanem a veszély viselésének szempontján alapul. Nem áll az, hogy mindegyik fél akkor és annyiban viseli a kárt, amennyiben hibázott, illetőleg vétkessége a perben igazoltatott, Ez a fuvarozás természetével nem volna összeegyeztethető, mert az árut szállítás közben nem lehet annyira ellenőrizni, hogy a kárnak oka s e részben egyik vagy másik félnek vétkessége esetről-esetre kideríthető volna. A szabály az, hogy a fuvarozó viseli a kárt, mely alól csak akkor menekül, ha a K. T. 398. ós az üzl. szab. 75. §. 1. pontjában felsorolt esetek valamelyikének fennforgását igazolni tudja. E szabály alól azonban kivételek vannak, különösen a törékeny árukra nézve a K. T. 425. §. 4. és az üzl. szab. 77. §. 2. pontjának 4. alpontjánál fogva s a kivétel hordereje nem csak az, hogy a vasút nem viseli a törékenység veszélyét, hanem az ellenkező bizonyításáig fennálló az a vélelem is; hogy a kár, ha a veszélyből egyáltalán eredhetett, tényleg abból származott is; a vasút tehát csak akkor felel a kárért, ha a
