Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1895-98. években hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye (Budapest, 1904)

45 73. A K. T. 348. §-ának az állandó birói gyakorlattal megállapított értelme szerint az árunak az eladó rendelkezésére bocsátása csupán akkor nem szükséges, ha a vevő az áru megtartása mellett a kikötött vagy törvényes kellékek hiánya miatt a vételár aránylagos leszállítását akarja követelni. Ha azonban a vevő az ügylettől elállani akar, nem elégséges a kifogásnak azonnal való közlése, hanem a rendelkezésre bocsátás is szükséges. (1896. D. 750. II. G. 16'97.) 74. Rendelkezésre bocsátás igazolása. A rendelkezésre bocsátó levél elküldésének igazolása elégséges arra, hogy a vevő a K. T. 346. §. második bekezdésében foglalt következményt magáról elhárítsa; ehhez nem szükséges annak igazolása is, hogy az eladó a levelet megkapta. (1896. D. 710.) 75. Rendelkezésre bocsátás esetén vételár követelése. Ha a vevő megtagadja a megrendelt áru átvételét, az eladó pedig rendelkezésére bocsátja az árut s a vételárat követeli, az áru rendelkezésre bocsátása s a vételár követelése egy értelmű az áru átvételének a vételár fizetése ellenében való követelésével, midőn tehát az eladó az árut a vevő rendelkezésére bocsátotta és a vételárat tőle per utján követelte, nyilván a fizetési késedelem miatt maga is a szerződés teljesítését igényelte, vagyis oly jogot érvényesített, melyet nem aK. T. 351. §-a, hanem annak 352. §-a biztosit részére. A teljesítésnek ezzel a követelésével választott az eladó a K. T. 352. §-ában vagylagosan megállapított jogok közül, ez a választása a K. T. 352. §-ában foglalt többi jogokat reá nézve megszüntette, következőleg az egyszer már megtörtént választás után többé nincs joga az eladónak a K. T. 352. §-ában meghatározott s reá nézve meg is szűnt más jogot igénybe venni s az árukat a K. T. 347. §-a értelmében a vevő rovására eladni, mert oly esetben, midőn az átvételi késedelem a fizetési késedelemmel egyidejűleg, vagy korábban áll be, az eladó pedig teljesítést követelve a K. T. 352. §-ához képest lemond arról a jogról, hogy az árut a vevő rovására eladhassa: a törvénymagyarázat elveivel homlokegyenest ellenkeznék, ha az eladó ugyanezt a jogot, melyről már lemondott, a K. T. 351. §-a alapján mégis gyakorolhatná,