Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1895-98. években hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye (Budapest, 1904)
4G El len vélemény. A K. T. 352. §. esetében az eladó lényegileg csak két jogosítvány közt választhat: vagy eláll az ügylettől, mintha az meg sem köttetett volna, vagy pedig a teljesítéshez ragaszkodik. Ez irányban szükséges a jus variandi kizárása, hogy az eladó az árhullámzásokat ne használhassa ki a vevő rovására. A jus variandi további megszorításának azonban helyes alapja nincs. Ugvanis a kényszer eladás a vevő rovására nem azonosítható az ügylettől való elállással, de önálló jogosítványnak sem tekinthető, hanem a teljesítésnek egyik módját vagy surrogatumát képezi. Az eladó midőn kényszereladást fogunatosit, ragaszkodik a teljesítéshez, azaz, a maga részéről teljesít és a vevőtől teljesítést követel azzal a módosítással, hogy az árverési vételár lép az áru helyébe. Ehhez képest nem vitás, hogy az a fölösleg, melylyel a kényszereladás eredménye a kialkudott vételár összegét és az eladó kárát meghaladja, a vevőnek kiadandó. Ebből pedig következik, hogy az eladó, ki az áru megajánlása mellett a vételár iránt perelt, ezzel nem mondott le arról, hogy a per folyama alatt, mely évekig elhuzódhatik, az árut a vevő rovására eladhassa. (1896. D. 219.) 76. Többletküldés. K. T. 347. §. Ha az eladó több árut küld, mint a mennyit a vevő rendelt, a vevő a rendelt árut kiválasztani és megtartani csak akkor köteles, ha a kiválasztás az ő különös megterhelése nélkül lehetséges. Nem terheli tehát a vevőt ily kötelesség, ha a kiválasztás végett az utánvétellel küldött árut kiváltani s azért is fizetni kellene neki, amit nem rendelt. (1. következő tételt is.) (1887. D. 496.) 77. Többletküldés. Ha az eladó a nála megrendelt különféle árukból többet küld a vevőnek, mint amennyit ez megrendelt s az összes árukat egy csomagban küldi, az áruk pedig nehezen oszthatók meg, a vevő a küldemény átvételét megtagadni jogosítva van. (1897. E. 294.)
