Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1904-1907. években és 1908. év első felében hozott fontosabb, elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1908)

(9 hogy a felperes az árut visszaküldi, utólag nem állott jogában alperesnek ettől a megállapodástól eltérni és bérmentes vissza­küldést és adó alóli felmentést kívánni, — és felperes nem tar­tozott az árut franco visszaküldeni, hanem eleget tett a meg­állapodásnak azzal is, hogy az árut alperes rendelkezésére tartja. Kétségtelen ugyanis, hogy az ügyletnek olyatén módon tör­tént kölcsönös megszüntetése esetén, hogy az eladó az árut min­den külön kikötés nélkül visszaveszi, az áru visszavételével, de annak a vevő rendelkezése alá bocsátásával felmerült kiadás is az eladót terheli, kivéve, ha valamely kiadás felmerültére a vevő adott okot. Ebből folyólag jogos a felperes keresete abban a részeiben is, amelyekben a kifizetett vételáron kivül az áru elkül­désével és kiváltásával felmerült kiadások és költségek megtérí­tését is követeli az alperestől. (1906. D. 98.) 104. Váltóbirtokos kötelessége a váltót fizetés után visszaadni. Felperes az alperesnél levő váltójának értékét alperesnek postán megküldte, alperes a pénzt kellő időben megkapta s kifo­gás nélkül át is vette, de a váltót ennek daczára felperesnek vissza nem küldte, felhozván, hogy a váltó Budapesten lévén fizetendő, a váltó értékének postán történt beküldése folytán nem volt köteles a váltót felperesnek visszaküldeni, hanem felperesnek lett volna kötelessége a váltóért küldeni. A törvényszék a váltóforgalom és a kereskedelmi üzleti össze­köttetés biztonságának alapkövetelményéül és a hitelező köteles­ségéül tekinti azt a minimális üzleti előzékenységet, hogy amikor az adós lejárt váltóját posta utján kifizeti, a hitelező a kifizetett váltót adósának megküldje és igy a hitelező nem helyezkedhetik arra a merev álláspontra, hogy a váltót csak a fizetés helyéül kijelölt üzleti telepén köteles visszaadni, hanem legfeljebb azon költségének megtérítését igényelheti, amely a váltó visszaküldé­sével felmerült. (1908. E. 117.) 105. Váltóadás elmulasztása. A vevő a rendes kereskedő gondosságából kifolyólag nem hagyhatta az eladót hosszabb ideig kétségben az irányban, hogy 60 nap alatt készpénzben vagy váltóval kiván-e teljesíteni (a váltó 6 hónapi lejáratú lett volna); az a ténye tehát, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents