Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1904-1907. években és 1908. év első felében hozott fontosabb, elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1908)

] I lyében való megtévesztése folytán tette a felperes L. F. czégnél és ezt a tévedését felperes ügynökének eljárása okozta, aki pedig ez esetben a felperessel egy megítélés alá esik: a törvényszék helybenhagyta az elsőbiróságnak azt a jogdöntését, hogy az alperes megtévesztésével létrehozott szerződést semmisnek tekintvén, felperest erre alapított keresetével elutasította. (1904. D. 234.) 20. Megtévesztés. „Valódi" értelme a keresk. forgalomban. A vevő „valódi" borovicska pálinkát rendelt, az áru valódi volta tekintetében azonban aggályai voltak s e miatt a chemiai intézet által megvizsgáltatta; erről az eladót levélben értesítette és ennek — t. i. az értesítésnek — megtörténtét, bizonyítani is vállalkozott. Előadta továbbá, hogy a chemiai intézet bizonyítványának vétele előtt a megtartás felől nem határozhatott. A törvényszék abból indulva ki, hogy alperes vevő az árut november 21-én vette át és azt csak deczember 12-én bocsátotta az eladó rendelkezésére, azt a jogi következtetést vonta le, hogy a rendelkezésre bocsátás elkésett; mert az elsőbiróság által meghallgatott szakértők az áru minőségéről egyszerű megtekintés és megízlelés alapján véteményüket előterjeszteni képesek voltak és nem volt szükségük arra, hogy az árut vegyileg is megvizsgálják és a vevő alperesnek is — foglalkozásánál fogva — kétségtelenül birnia kellett azzal a szakértelemmel, hogy az áru megrendelésszerü voltáról meggyőződést szerezzen a nélkül, hogy a chemiai intézet vizsgálatának eredményét bevárja; fentemiitett védekezése tehát figyelembe nem vehető, a felajánlott bizonyítást ez okból mellőzte. Tábla ezt az ítéletet feloldotta. „Oly esetben ugyanis, midőn valódi áru adatott el, a nem valódi, azaz hamisított árunak szállítása, ha tudatosan történt, a K. T. 350. §-a alá esik; mert a magánjogi csalás tényálladékához sem ravasz fondorlat, sem megtévesztés nem szükséges, hanem elég a rosszhiszeműség, mely az eladó részéről abban nyilvánul, hogy valódi árut igér és tudva hamisitottat szállít, közömbös lévén e részben az, vájjon a rosszhiszeműség magát az eladót terheli-e, vagy pedig azokat a személyeket, akiket ő az ügylet kötésénél és teljesítésénél alkalmazott, mert a főnök alkalmazott-