Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Az oltalomból kizárt osztrák védjegyek. 719 ütközik, a magyar korona országaira kiterjedő hatálylyal a törvényes 1890: oltalomból kizárom. II. t.-cz A szóbanlévő védjegy egy hat mezőre tagolt, az irótoll doboz 32- §• hat lapjának beborítására alkalmas czímkéből áll, oly beosztással, hogy a két nagyobb mező, a melyek közül az egyik egy magyar honvédnek az ábráját és a »Honvéd ioll« fel ra>tot, a másik a »K. K. és Társa Bécsben« föliratot feltűntetti, a doboz födő és alsó lapjának a beborítására szolgálnak, mig a többi a doboz oldallapjainak befödésére szolgáló négy kisebb mező közül kettőben a »D. D. és Társa, Budapest« föliratot, a másik kettőben pedig az árú minőségére utaló, tehát lényeges szerepet be nem töltő jelzések foglaltatnak. Sík fölületében nézve a védjegyet, úgy, mint az a lajstromozás czéljára bemutatott, egyfelől a honvéd képe és a »Honvéd toll« fölirat, másfelől a védjegytulajdonos czég és üzleti telepének a neve (K. K. és Társa, Bécsben) csaknem egyenlő erejű hatással domborodnak ki a védjegyből, míg a »D. D. és Társa, Budapesten« föliratok kisebb betüjegyekkel lévén föltüntetve, kevésbé köthetik meg a néző figyelmét. A védjegy törvényszerűségének az elbírálásánál figyelembe kellett venni azt a lényeges körülményt, hogy a védjegy a valóságban a doboz 6 lapjára ráragasztva kerül a vevő elé és hogy a vevő ennélfogva sohasem az egész védjegyet, hanem ennek csupán egyes alkatrészeit láthatja meg, a szerint, a mint annak födő, egyik oldal- vagy alsó lapját kívánja megtekinteni, minélfogva a szóban levő védjegyet nem lehetett együttes összhatásában elbírálni, hanem annak alkotó részei szerint tagoltan úgy, a mint azok a vevő előtt megjelennek. Már egymagában az a tény, hogy a magyar honvéd képe és a »Honvéd tol)« fölirat a czímke beosztásánál fogva sohasem egyidejűleg a »K. K. és Társa, Bécsben« fölirattal jelenhetik meg a vevő előtt, a legnagyobb mértékben aggályt keltő, mert a »honvéd« fogalma annyira összeforrt Magyarország újabbkori történetének az eseményeivel, és olyan helyet foglal el a magyar nemzet érzelmi világában, hogy a vevő az ezzel megjelölt árút minden kétségen kivül magyar eredetűnek kell hogy tekintse.