Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Az oltalomból kizárt osztrák védjegyek. 711 nőség) magyar nyelven a másik szót (Méter) pedig már német nyel- 1990: ven fogja feltüntetni. "• *-"cz Ezen az árú magyar származására utaló adatokat nem képes 6~' ellensúlyozni a védjegyen látható származási hely meg jelölés azért, mert a »Máhr. Rothwasser« szavak oly elmosódottan emelkednek ki az alapszínből, hogy azokat csak gondosabb megfigyelés után veszi észre a szemlélő, és azért, mert a »Máhr.« szó rövidítése lévén »Máhrisch«-nek, a magyar ÍGgyasztóközönség, a mely különben is nem Máhren-t, hanem csak Morvaországot ismer, a sok német nevű kereskedőre való tekinte tel inkább arra fog gondolni, hogy a »Máhr. Rothwasser« a termelőnek a neve, de nem fog gondolni arra, hogy ez a származási helye. Hivatkozik előterjesztéssel élő arra is, hogy az ábrát előállító czég neve is látható a védjegyen és ebből is konstatálható az árú idegen származása. Nem szólva arról, hogy hazai termelők is kül­földi czégeknél rendelhetik nyomtatványaikat, ábráikat stb., ezen érve­lés már azért sem helyt álló, mert az ábrát előállító czég megjelölése oly eltűnő, hogy külön figyelmeztetés nélkül nem is vehető észre. Az összbenyomás az árú magyar eredetére utal ; ezzel szemben a szerződés által megkívánt elegendő világosság nincsen meg. Utóbbi csak akkor volna meg, ha a magyar motívumok daczára az idegen származás az első pillanatra is megállapítható lenne. Az ily véd­jegyeknek nem olyképen kellene összeállítva lenniök, hogy a kül­földi származás csak beható vizsgálat után legyen megállapítható, hanem ellenkezőleg olyképen, hogy az rögtön kitűnjék és az esetleges idegen motívumoknak nem domináló, hanem alárendelt szerepet szabad juttatni. De midőn a kérdéses védjegynek osztrák szárma­zása még gondos viz gálát után is alig állapítható meg, annak be­lajstromozását Magyarország területén nem engedhetem. (1909. október 8. 1304/909. sz.) A nemzeti szinek heraldikai sorrendben való feltüntetése és magyar szövegű felírások mellett a valódi származás nem fel­tűnő helyen való feltüntetése nem elégséges a megtévesztő hatás ellensúlyozására. 84(i. Kereskedelemügyi Minis ter: A troppaui ke­reskedelmi és iparkamaránál 1374. szám alatt belajstromozott ábrás védjegytől, magyar államterületre nézve, az 1890. évi II. t.-cz. 3. §-ának 4. pontja alapján megtagadom az oltalmat. Az 1374. számú gyújtókra bejelentett troppaui védjegyen a magyar nemzeti szinek heraldikai sorrendjükben és irányukban az árú jegy alkotórészeként, kizárólag magyar szövegű felírások alkal­mazása mellett vannak felhasználva ; egyben az árú származási helyeként »Troppau« van feltüntetve.

Next

/
Thumbnails
Contents