Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

442 Ábrás védjegyek hasonlósága. 1890 : Ha több, egy és ugyanazon árú megjelölésére rendelt, a forgalom"•^""•ban együttesen használt védjegy hatásfokának mérlegeléséről van 21*§'e^szó, akkor elsősorban figyelembe veendő az, hogy a többrendbeli 1895 • v^jegy nem mint egymástól elkülönített és úgyszólván idegen, mint XLI. önálló külön egyediséggel bíró védjegyek veendők vizsgálat alá, t.-cz. hanem azokat együttesen kell tekintetbe venni. Szem e ott kell 3- §• tartani ugyanis, hogy az árúnak forgalomba jutásakor és a forgalomban szereplése alkalmával mind a két védjegy alkalmaztatik. Ugyanis a vevő, ki szivarkahüvelyeket vásárol, csakis oly módon jut az árú birtokába, ha egy szivarkahüvelydobozt vesz és ily módon mind a két védjegy, t. i. a hüvelyének látható kis védjegy és a dobozokon alkalmazott nagy védjegy együttes hatása alatt áll. Epúgy, mint rendszerint (pl. egy boros, vagy cognacos, vagy; pezsgősüvegen több rendbeli védjegyek, vagy a kupakleborító, a dugaszsütő, a palaczk oldalán levő etiquette, vagy pl. egy liszteszsáknál az oldaletiquette, az ú. n. zsákczédula és a bezáró plomba) az egyes védjegyek összehatnak, bár lajstromozási szempontból külön védjegyek, és épúgy, mint ezen árúknál az egyik védjegy megtévesztő képessége a többi védjegj^ek megtéveszthetóségének megál!apítására is kihat : úgy a jelen esetben is azon körülményt kellett az elvi kiindulási pont feláll tásánál figyelembe venni, hogy a forgalomban az árú mindkét védjegygyei ellátva kerül a vevő birtokába. Egy- és ugyanazon árún alkalmazott több rendbe;', egyébként a lajstromozásban önálló védjegynek egy bizonyos árún való együttes alkalmazása esetén a megtéveszthet őség veszélye keletkezhetik akkor is, ha nem is minden egyes védjegy volna a felcserélésre alkalmas. » Ezen a védjegyirodalomban és judikaturában ma már általánosan befogadott elvet a jelen esetben szem előtt kell tartani, nehogy egy formalisztikus felfogásnak ér vényre jutása az anyagi igazság megállapítását és kiderítését veszélyeztesse. Ezen kiindulási pontul elfogadandó elvi álláspont mellett még egy másik elvi kérdés figyelembevétele elől sem lehet elzárkózni, és ez a kiállításnak tekintetbevétele. Rendszerint minden védjegy csak azon alakulatban vehető elbírálás alá, melyben lajstromozva van ; megtévesztő képessége tehát csakis ezen szempont, t. i. a lajstromozás által körülhatárolt megjelenési forma szerint döntendő el. A kiállítás, melyben egy iparos, kereskedő vagy gyáros, árúját a vevőközönségnek eladja, ezidőszerinti tételes jogunk értelmében törvényes oltalmat még nem élvez. Azon körülmény, hogy a kiállítás azonos vagy hasonló, melyben az egymással szemben álló védjegyek tulajdonosai a hasonló nemű árúkat forgalomba hozzák, önmagában a megtéveszthetőség kérdésének elbírálásánál tekintetbe nem jöhet, de nem lehet elzárkózni a megtéveszthetőség veszélye fenforgásának és megtévesztésre irányuló szándéknak konstatálásnál a tényleges