Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Az árú előállítási helyét jelző szavak. 95 alatt mindennemű csiszolóárúk, gyártmányok és anyagok, tehát a 1895 : 19358. számú védjegyéhez bejelentett árúkkal azonos árúknak a Kijelzésére és hogy az elébb említett védjegye azon az alapon, hogy t"cz" kizárólag az árúnak a származását jelzi, mint az 1895 : XLI. t.-cz. i- ^' 1. §-ába ütköző, az 1905. évi 213. K. M. sz. itteni rendelettel az 1890 : II. t.-cz. 21. §. d) pontja alapján töröltetett. Noha így módjában volna a védj egy hatóságnak az újabbi bejegyzést a fent idézett törlési határozatra való hivatkozással egyszerűen hatályon kívül helyezni, mégis a kérdés érdemleges elbírálásába bocsátkoztam azért, mert a védjegytulajdonosoknak úgy 1910. évi július 7-én iktatott észrevételeiben, valamint 1910. évi augusztus 11-én iktatott nyilatkozatában oly érvelések foglaltatnak, a melyek megczáfolásra várnak. A mi a nyilatkozatban foglalt ama kifogást illeti, hogy E. és B. czégnek kereshetőségi joga nincs, mert nem sértett fél és ezért a megtámadott védjegynek törlését sem kérheti, meg jegyeztetik, hogy valamely hivatalból figyelembe veendő törlési okra alapított panasz esetén, a milyennek E. és B. czégnek törlési kérelme volt minősítendő, elesik annak igazolásának a szüksége, hogy panaszos jogsérelmet szenvedett, mert az ilyen panasz a megsértett jogrend helyreállítását czélozván, ezt a védjegyhatóságnak vizsgálat tárgyává kell tennie, tekintet nélkül arra, vájjon a panaszolt védjegy egyúttal magánérdeket sért-e avagy sem. Ily panasztételi jog tehát az E. és B. czéget is megilleti, a miért törlési kérelmét a hivatalos eljárás alapjául elfogadni kellett, annyival inkább, mert a védjegyet az osztrák cs. kir. közmunkaügyi ministerium is kifogásolta.1) Ezen hivatalos eljárás során megállapíttatott, hogy a védjegyül választott »Naxos« szó az aegaei tenger egyik szigetének a nevével azonos és hogy Naxos szigete régóta hírneves arról, hogy ott elsőrendű nyers csiszolóanyagot termelnek, a mely a szigetnek egyik legnevezetesebb kiviteli czikke. Maga a védjegytulajdonos is beismeri, hogy csiszolókorongjai előállításához egyedül a Naxosszigetről való kőport használja és hogy ez a ténykörülmény a forgalmi körökben általánosan ismeretes. Ezzel azonban az is beigazolást nyer, hogy a »Naxos« szónak csiszolóárúk tekintetében a forgalomban már kijegeczesedett azon jelentménye van, miszerint az ezen szóval jelzett árúk nyersanyaga Naxosból való. Mégis azt vitatja a panaszolt társaság, hogy védjegye nem jelzi kizárólag az árú származását, vagy a mint a törvény kifejezi : az árú előállítási helyét, mert a csiszolókorongokat budafoki ipartelepén állítja elő. Ám ezen ipari tevékenység még korántsem biztosítja a panaszlottnak a »Naxos« jelzéshez való kizárólagos használati jogát, hanem csupán védjegyjog megszerzésére nyújt 1) V. ö. K. M. 317/1910. 1. 163. old. és K. M. 108/1904. 1. 201. old.