A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

a hatósági engedély függőben léte alatt is fennáll és egyoldalú elálláshoz alapos indok szükséges, mégpedig a jogutód részéről is. Különösen áll ez olyan esetben, amikor a vételár kifizetése és az ingatlan birtokbaadása megtörtént. Ha az előbbiek szerint az ingatlan-elidegeníthetőse g kérdésében igenlően kell állást foglalni, de viszont a juttatás céljának és valódi tartalmának ismeretében az eladót csak az ingatlan felerészére lehet tulajdonosnak tekinteni, az alperesekkel kötött szerződés az eladó saját jutaléka erejéig akkor sem érvénytelen pusztán azért, mert — jóhiszeműen — nagyobb területet adott el, mint amennyi őt a telekkönyvi bejegyzés szerint megillette. Nem lehet szó érvénytelenségről amiatt sem, mert az eladó nem meghatározott tulajdoni hányadot, hanem telekkönyvi eldarabolás nélkül meghatározott területet adott el az alpereseknek. Ez legfeljebb a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésénél okozott volna bizonyos nehézséget, bár a telekkönyvi szabályok szerint a tulajdonjog arány szerinti telekkönyvi bejegyzésének akkor is helye lehet, ha az eladó a tulajdoni illetőségéből meghatározott területet ad el, illetőleg a tulajdoni illetőségét- vázrajzi kijelölés nélkül adja el. (1957. II. 14. — P. törv. 22.846/1956.) Tulajdoni igény érvényesítése jogellenesen külföldre távozott személy ingatlanára. 11. Az alperes az 1956. szeptember 2-án kelt szerződéssel eladta a perbeli ingatlant a felperesnek. A szerződés a tulajdonjog bekebelezéséhez szükséges engedélyt nem tartalmazza. Az eladó alperes 1956. év végén disszidált. Az ingatlan tulajdona iránt indított perben hozott törvényességi határozat a következő megállapításokat tartalmazza. Az 1957 : 32. sz. tvr. 2. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint az 1956. évi október hó 23. napját követően jogellenesen külföldre távozott személynek az országhatár átlépése időpontjában megvolt vagyona — erre az időpontra visszaható hatállyal — a tvr. 3. §-ában meghatározott személyekre, illetőleg az államra szállott át. Ehhez képest az alperes a perbeli ingatlannak csupán addig volt a tulajdonosa, amíg az országhatárt jogellenesen át nem lépte. Ekkor tulajdonjoga a felhívott jogszabály erejénél fogva megszűnt, ettől kezdve tehát az ingatlan felett nem rendelkezhetett, következésképpen a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okiratot joghatályosan senki részére nem adhatott. Ebből okszerűen következik az is, hogy az alperest bírói ítélettel sem lehet a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okirat kiadására, vagy a bekebelezés tűrésére kötelezni és ekként azt az eredményt létrehozni, hogy az 1957 : 32. sz. tvr. 3. §-ában meghatározott jogutódok perbenállásának megkerülésével, azok érdekei védelmének kizárásával a felperesek javára tulajdonváltozás álljon be. (19-58. IV. 19. — P. törv. 21.421/1958.) 28