A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

tosítva volt és az Állami Biztosító a halál esetére járó 1500 Ft-ot a felperesnek ki is fizette. A másodfokú bíróság ezt az összeget azért nem számította be a fizetendő kártérítés összegébe, mert a kifizetett 1500 Ft összeg a biztosítás önkéntes és díjfizetéses jellegére tekintettel az alperes javára nem szolgál és így a felperes által érvényesített temetési költségek összegénél figyelembe nem vehető. Az ítélet ellen emelt óvás alapos. Az a kártérítő követelés, amely a baleset esetére biztosítottnak, halála esetén pedig hozzátartozóinak a baleset alapján mástól jár, a kiszolgáltatott baleseti biztosítási összeg erejéig a törvény értelmében a biztosítóra száll át. A törvényi engedmény alapján az Állami Biztosító már a temetési segély kifizetésekor megszerezte a felperesnek az alperessel szemben fennálló követelését a kiszolgáltatott biztosítási összeg erejéig. A kártérítési igénynek ez a része az Állami Biztosítót illette s a felperesnek ezt nem volt. joga az alperessel szemben érvényesíteni. Miután a törvényi engedmény érvényesítését nem akadályozhatja meg az a körülmény sem, hogy az adós a károsultnak teljesített, 1500 Ft erejéig annak lehetősége áll fenn, hogy az alperes ezt az összeget nemcsak a károsult felperesnek, hanem — fellépése esetében — a törvényi engedményes Állami Biztosítónak is köteles lesz megtéríteni s az Állami Biztosítóval szemben nem hivatkozhatik arra, hogy ezt az összeget a felperesnek akár jóhiszeműen is már kifizette. • Törvényt sért tehát a marasztalás abban a részében, hogy a másodfokú bíróság a törvényi engedmény folytán történt átszállást nem vette figyelembe. (1958. I. 24. — P. törv. 22.756/1957.) A Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet törvényi engedményesként fellépése. 84. B. J. szövetkezeti tag a felhintetlen síkos járdán elcsúszott s ennek következtében kéztörést szenvedett. A felperes intézet az általa nyújtott táppénz-segély, valamint orvosi és gyógyszerköltség megfizetésére perelte a házkezelő alperest. Igényét a 214/1951. (XII. 21.) M. T. sz. rendelet 18. §-ára alapította, amely szerint ha a betegség vagy baleset következtében keletkezett kárt a biztosítottnak más megtéríteni köteles, ez a követelés a kiszolgáltatott segélyek erejéig az intézetre száll át. A másodfokú bíróság a felperes keresetét elévülés alapján utasította el. Az ítélet ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke által emelt törvényességi óvás alapos. A 133/1951. (VI. 24.) M. T. sz. rendelet már gondoskodott a kisipari szövetkezetek tagjainak keresőképtelenség esetére és gyermeknevelési pótlékra kiterjedő kötelező kölcsönös biztosításáról. Az ezzel kapcsolatos ügyvitel ellátásáról azonban a most felhívott rendelet 2. §-a szerint további 93