A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

intézkedésig a Szakszervezetek Országos Tanácsa a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ útján gondoskodik. A későbbi jogszabály, a91/1952. (X. 2.) M. T. sz. rendelet nemcsak a szociális gondoskodás körét terjesztette ki lényegesen, hanem az ezzel járó feladatok ellátására új intézet szervezését rendelte el. Valójában tehát ez a későbbi jogszabály hívta létre a felperes intézetet, amely önálló működését 1953. január 1. napjával kezdte meg. Ettől kezdve látja el azokat a feladatokat, amelyeknek az ellátását a korábbi jogszabály az SZTK-ra bízta. A felperes intézet feladata a 91/1952. (X. 2.) M. T. sz. rendelet 2. §-a szerint lényegében azonos az SZTK által ellátott feladatokkal, csupán a biztosított tagok körében jelentkezik az eltérés, mert az intézet feladatába tartozó gondoskodás csupán a kisipari szövetkezetek tagjaira, a szövetkezeti nyugdíjasokra és ezeknek családtagjaira terjed ki. A rendelet 15 —18. §-aiból kitűnően a feperes intézet a kölcsönös biztosításban részesülő szövetkezeti tagokat, nyugdíjasokat és azok családtagjait az állami társadalombiztosításban biztosítottakra irányadó szabályoknak megfelelően látja el, az' állami egészségügyi szolgálat útján. Az intézet az állami társadalombiztosítást ellátó szervekkel egységes szempontok szerint tartozik eljárni és ezekkel a szervekkel a biztosítást érintő általános intézkedéseikről egymást kölcsönösen tájékoztatni kötelesek. Az intézet és az állami társadalombiztosítást ellátó szervek kölcsönösen figyelembe venni tartoznak a biztosítási jogszerzés szempontjából az intézetnél, illetve a különböző társadalombiztosítási szerveknél eltöltött biztosítási időket. Az eddig kifejtettekből okszerűen következik, hogy a felperes intézetet a 214/1951. (XII. 21.) M. T. sz. rendelet 18. §-ában foglalt rendelkezések értelmében törvényi engedményesként fellépve egy tekintet alá esik a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központtal. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 226. számú (B. H. 1956. márciusi száma) állásfoglalása szerint az SZTK-nak más szocialista szervezetekkel szemben támasztott megtérítési igénye polgári jogviszonyból származó igény és így egy éves elévülési idő alá esik. Az 51/1955. (VIII. 19.) M. T. sz. rendelet hatálybalépése előtt keletkezett megtérítési követelések azonban csak a rendelet hatálybalépésének napjától — 1955. szeptember 1. napjától — számított egy év alatt évülnek el. Minthogy a felperes intézet a keresetét e határidőn belül előterjesztette, a kereseti követelés elévülését megállapítani s emiatt a felperes keresetét elutasítani nem lehetett volna. (1958. VII. 4.P. törv. 21.56011958.) A jogügylet tartalmából folyó egyetemlegesség. 85. A felperesek által az alperesek ellen ingatlan vételárhátralék megfizetése iránt indított perben az elsőfokú bíróság az alpereseket egyenlő részekben marasztalta. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban 94