A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

tilalom ellenére köztesként termelt tengeri teljes egészében, a cukorrépa pedig 1/3 részben a felperesé maradt. A másodfokú bíróság ítélete jogszabályt nem sért, az óvás tehát nem alapos. (1958. VIII. 22. — P. törv. 22.52211957.) » Kezesként felelősség. 75. Az I. r. és II. r. alperes a késő esti órákban kerékpáron hazajövet a gyalogosan haladó és a két alperessel szembejövő felperesnek balesetet okoztak. A felperes a kárai megtérítése iránt az I. r. és II. r. alperesek mellett a II. rendű alperes apja ellen is perrel lépett fel azon az alapon, hogy a II. r. alperes egészben az apja gazdaságában fejti ki családtagként tevékenységét. A II. r. alperes apja a perben IV. r. alperesként szerepelt. Az elsőfokú bíróság a három alperest a teljes kár egyetemleges megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság az egyetemlegesség alkalmazása miatt előterjesztett fellebbezésnek nem adott helyet. A Legfelsőbb Bíróság elnöke részéről emiatt emelt óvás alapos. Az I. és II. r., valamint a IV. r. alperes egyetemleges fizetési kötelezettségének megállapításával a másodfokú bíróság — helybenhagyva ide vonatkozóan az elsőfokú bíróság ítéletét — a IV. r. alperes együttkötelezettségét állapította meg. E döntés következtében a IV. r. alperes jogi helyzete akként alakulna, hogy a balesetet okozó I. és II. r. alperes mellett azokkal egysorban tartozik kártérítő felelősséggel. A IV. r. alperes felelőssége azért áll fenn, mert a baleset bekövetkezésében vétkes és azért felelős II. r. alperes az ő gazdaságában fejtette ki tevékenységét anélkül, hogy ezért ellenértéket kapott volna az ellátásán kívül. Ennek alapján a IV. r. alperes a főkötelezett II. r. alperes tartozásáért nem együttkötelezettként, hanem kezesként tartozik felelősséggel. A kezességnek a törvényből folyó ez az esete nem készfizető, hanem sortartó kezesség, tehát az egyetemleges marasztalásra a kezésség formájára teldntettel nem kerülhetett volna sor. A IV. r. alperes együttkötelezettségének az ítéletben történt megállapítása a jövőre vonatkozóan nemcsak azzal a következménnyel járhatna, hogy a felperes akkor is nyomban a IV. r. alperes ellen fordulhatna végrehajtással, ha' a követelése a már önállóan élő és kereső II. r. alperessel szemben nehézség nélkül behajtható, hanem azzal is, hogy amennyiben a felperesnek a balesettel okozati kapcsolatban álló további kára merülne fel a jövőben (pl. munkaképességcsökkenés), ennek megtérítése iránt — akár az I. r., akár a II. r. alperes perlése nélkül — nyomban és közvetlenül a iy. r. alperes ellen fordulhatna. (1958. VIII. 14. — P. törv. 21.820/1958./ 86