A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

falusi ingatlanoknak ellátás, természetbeni járadék vagy kikötmény ellenében történő átruházására. A felperes a törlesztési részleteknek búzában történt megállapítását kezdettől fogva azon az alapon vitatta, hogy az alperesekkel nem közönséges adásvételi, hanem egyben életjáradéki szerződést kötött s hogy az ingatlan tíz év alatt esedékes ellenértékével az ő és idős férje létfenntartását kívánta biztosítani. Ha ez a tényállítás helytállónak bizonyulna, akkor esetleg már szó lehetne arról, hogy az alperesek az egyes részleteket a szerződéskötéskori búzaáraknál magasabb ár alapulvételével vagy más megfelelő módon teljesítsék. A peres felek közötti szerződést, elnevezésének betűszerinti tartalmával szemben, csak akkor lehet életjáradéki szerződésnek is minősíteni, ha a felperes ilyen irányú szándéka az alperesek előtt ismert vagy félreérthetetlenül felismerhető volt s emellett azt a felperes és férje vagyoni, jövedelmi és kereseti viszonyai, életkoruk, erőállapotuk, munkaképességük s esetleg még egyéb életkörülményeik is gazdaságilag is megokolták. Ebben a vonatkozásban a tényállás bővebb felderítésére lett volna szükség, az eljárt bíróságok azonban a szerződő felek akaratát egyáltalán nem vizsgálták s ebben az irányban még személyes meghallgatásukat sem foganatosították. (1958. V. 29. — P. törv. 21.061/1958.) A Legfelsőbb Bíróság XV. sz. polgári elvi döntése Az olyan szerződés, amely az állam megkárosítására, vagy az állam gazdasági célkitűzései megkerülésére irányul, vagy pedig az állam nyilvánvaló, jelentős károsodásával járna, semmis és ennek következményeként általában a szerződéskötés előtti helyzetet kell visszaállítani. Ha azonban a körülmények ezt teszik indokolttá, a bíróság a szerződést — megfelelő módosítással — hatályában fenntarthatja. (B. H. 1957. 6. sz.) I. A kötelem tartalmi módosítása. II. Hallgatólagos elállás. 72. A törvényességi óvás elbírálása kapcsán a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondotta ki : Annak alátámasztása végett, hogy az eltartási szerződés nem jött érvényesen létre, az alperes bizonyítani kívánta, hogy az örökhagyó árulta a házát s annak eladására egy ingatlanügynöknek megbízást is adott. A felperes ezt nem tette vitássá. Előadta, hogy a házeladási szándék oka az volt, hogy az eltartási szerződés következtében két lakóház került a tulajdonába, lakásul pedig csak az egyikre volt szükségük s ezért elhatározták, hogy az egyiket eladják, mégpedig azt, amelyik előnyösebben 6 A törvényességi óvások gyakorlata 81