A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

kél el. Ez volt az oka annak is, hogy az örökhagyó életében a tulajdonjog telekkönyvi átírása elmaradt. A felperes az alperesi beavatkozónak az örökhagyó halála előtt pár nappal úgy nyilatkozott, hogy a ház nem kiadó, hanem eladó, a vb. elnöknél pedig az együttesen megjelent örökhagyó és felperes részint azzal kérték a kiutalás alóli mentesítést, hogy az örökhagyó a házat eladja és kisebbet vesz, részint pedig azzal, hogy az örökhagyó a házat az alperesre szándékozik hagyni. A kötelem tartalmi módosítása első elemként az eredeti kötelem tartalma egy részének megszüntetését, második elemként pedig ennek helyébe új tartalomrész állítását tételezi fel mind a kötelemmódosításnak annál a szűkebb értelemben vett eseténél, amikor a módosítás az eredeti jogviszony jellegét nem érinti, mind a kötelemmódosításnak annál a tágabb értelemben vett eseténél, amikor a jogalap azonossága mellett a szolgáltatás tárgya kicserélődik, vagyis amikor az előbbi jogviszony megszüntetésének és az új jogviszony alapításának együttes aktusáról van szó. Magától értetődik azonban, hogy amint az eredeti kötelem létrejöttéről, ugyanúgy a kötelem tartalmi módosításának megtörténtéről is csak akkor lehet szó, ha a felek módosításra irányuló ügyleti akaratának megfelelő változások létrejötte kétségtelenül megállapítható. Amiként nem állapítható meg a kötelem létrejötte még akkor, amikor a felek csupán a szándékukat fejezik ki kötelemalapításra, de a kötelemalapító tények még hiányoznak, hasonlóképpen nem lehet a kötelém tartalmi módosítását sem megállapítani, ha a felek részéről csupán a kötelemmódosításra vonatkozó elhatározás jutott kifejezésre, magukat a kötelemmódosító tényeket azonban még nem valósították meg. Az adott esetben a tényállásból az következik, hogy a felek, különösen pedig az elidegenítési és terhelési tilalmat a maga részére fenntartó örökhagyó, a kötelem módosításának csak a gondolatával foglalkoznak, ez azonban az örökhagyó haláláig még nem valósult meg. Az örökhagyó hirtelen jött halála nem csupán a kötelem új tartalmának meghatározását akadályozta meg, hanem egyáltalán a kötelem szándékolt módosítását. Az örökhagyó halálakor a kötelem a szándékolt, tervbevett esetleges módosítás meg nem valósulása folytán az eredeti tartalmában maradt fenn. A másodfokú bíróságnak az „elállással" kapcsolatos álláspontja egyébként is tarthatatlan. Az elállás tudvalevőleg egyoldalú szerződés-szüntető tény, s a félnek az elállás jogát vagy szerződéses kikötés (fenntartás), vagy pedig maga a törvény biztosítja. Nyilvánvaló, hogy az adott esetben az elsőről egyáltalán nincs szó, de nem lehet szó a másodikról sem, mert az ehhez szükséges előfeltételek — a felperesék részéről a szerződésszegés, az örökhagyó részéről pedig az arra alapított elállási nyilatkozat — itt teljesen hiányoznak. Amit a másodfokú bíróság mond ítéletének indokolásában, ti. hogy 82